2014. december 25., csütörtök

SZABADULNÉK

Játékra: " Szabadulás az állandóság szövetéből"

hosszú teleken olyan az ember
mint kalitkában a sebzett madár
az élet ilyenkor csak fáj
mert az idő monotonsága leteper
a falak visszakongják vágyaimat
s mikor lelkem felröppen, mint egy hinta
lebegve szárnyalna messze fel, a magasba
égig érő fa köré fonnám karjaimat
s csak szedném, szórnám a virágokat
képzelgő vágyaim plafonba ütköznek
s mint szikláról a zuhatag, aláesnek
de nem mossák el a szürke napokat

a gondolatok bennem rekedtek
a homlokomról  vízcseppek peregtek

B Ilona Tótné
Kép: Gaudi Márton festménye

2014. december 20., szombat

ALKONYODIK

Teríti már vörös szőnyegét az alkonyat,
a lebukó nap lassan eltűnik a fák alatt,
sötét este húzza maga után a csillag palástját,
s majd a ködös éj tőle is átveszi hatalmát.
Az égi rengetegben álmok árván bolyongnak,
tudat alatti szférákban vágyak csordulnak,
felhőkben, folyókban s a szívemben szüntelen csobogva
omlanak szét könnyet vagy mosolyt fakasztva.
S mikor a pirkadat halvány fénnyel kopogtat,
szárnytalanul suhanva elviszi álmomat,
összetörten, ágyam szélén ülve kinyújtom karomat,
megragadnám a tegnapot, mert azt már túléltem,
de azt még nem tudom, milyen lesz a ma-létem..

B Ilona Tóthné
Kép: saját

2014. december 19., péntek

A TÁSKA

Karácsony előtti utolsó munkanapján Julika arra gondolt, hogy végre lesz ideje estig nézelődni, vásárolni az ünnepekre.Két kolléganőjével megbeszélte, hogy előtte még pár percre meglátogatják az otthonában Marikát, aki már hosszabb ideje betegeskedett.
Julika tett-vett a kocsiban, helyet csinált a beülőknek, a táskáját a kocsi tetejére tette, az üléseken lévő cuccokat a csomagtartóba rakta.
Marika nagyon örült a látogatásnak, beszélgettek, majd visszafelé jövet aztán a két nő kiszállt és Julika beállt a bevásárlóközpont parkolójába.
Mielőtt lezárta volna a kocsit, rutinszerűen benyúlt a táskájáért, de csak a levegőt tapogatta..
Mint a villám, beléhasított az emlékezés, hogy a táskáját a kocsi tetején felejtette és ki tudja, hol esett le. Nagyon elkeseredett, hiszen a pénztárcán kívül az iratai is mind a táskában voltak, valamint néhány befizetésre váró csekk, az összeg pedig a vásárlási pénzzel együtt a tárcájában.
Hirtelen nem tudta, mitévő legyen. Berohant az Önkormányzathoz, hogy néhány perce nem adott le náluk valaki egy táskát? Hiszen még vannak csodák! De a csoda elmaradt..
Szomorúan hazafelé tartott, lógó orral és elkeseredve ment fel a lépcsőn a csendes lépcsőházban. Mikor felért az első emeleti lakásukig, azt hitte, rosszul lát, a lakás ajtó kilincsén ott lógott a táskája...
Mindez egy óra leforgása alatt történt.
A táskában minden benne volt, még a pénztárca is,-csak üresen.
Julika a szórakozottsága mellett nagyon optimista volt és borzasztóan jóhiszemű.
Ha a táskámat visszahozta valaki, akkor biztos, hogy a pénz is előkerül-gondolta. Talán csak azért vette ki belőle az illető, nehogy a lépcsőházban könnyítse meg a pénztárcát valaki.
A szekrényében már évek óta állt egy üveg Napoleon-konyak, gyorsan becsomagolta és várt..
A konyak azóta is becsomagolva áll a szekrényben. De legalább az iratait nem kellett újra csináltatni.

Bárcsak lenne vége már ennek az évnek,-kesergett.
A január végre elhozza a nyugalmat, még ha üres pénztárcával is..

B. Ilona Tóthné

2014. december 16., kedd

Épül a háztető

A tető a házon olyan, mint szépasszony fején a kalap,
illeg-billeg, s ha a rakoncátlan szél beleharap,
nem esik le, fogja a kalaptű, azaz a mestergerenda
biztosan tartja, kis ördög is viháncolhat rajta.

Minden háznak lelke van, de a tető a csúcs!
Mégsem,-a csúcs a kémény, mely a gerinctől
még egy méterre a kék ég felé magasodik
s onnan csintalanul füstölögve rád kacsint..

Hogyan készül a háztető?

Óh, tető van ezer féle, s hogy milyen legyen
az attól függ, a falak hogyan helyezkednek el a térben..
Rajz- asztalnál a tervező megálmodja szerkezetét,
konty legyen-e, vagy sátor-forma,
esetleg kis tornyok ékesítsék hivalkodva,
-ahogy a megrendelő zsebe bírja..
S mikor a tervekben már kész a pontos szerkezet,
építéséhez mester kell,-mindenki tudja ezt.
Nosza rajta, jön a pallér és inasa,
megkezdődik az ács munka, szaktudással párosulva.
Ács-zenekar ez a javából, a fűrész morog,
szekerce a dob, üti-veri, faragja a gerendákat,
de nem mindegy, hogy hogyan, a függő adja a fokokat..
A csapok összeforrnak,-olyan legyen ám,
mint két szerelmes ajak, ha csókolóznak!-
adja ki az ukázt a pallér az inasnak.
S mikor már hanyatt esnek a mestergerendák,
(tehetik, mert az erős falak bírják),
rájuk nehezednek  a fordított"v" alakú szarufák,
majd azokra szegezve a tető lécek sorban, mint a katonák.
Aztán már csak a kalap teteje hiányzik,
jöhetnek a cserepek, vagy palák,
még színesebbé téve a ház arcát.
A kalap szegélye az eresz és csatorna,
mely az eső-patak útját irányítja.

Dúlhatnak már viharok és szelek,
a ház falai között megbújik a meleg..
S eresz alatt fészkük lesz a fecskéknek,
ha tavasszal a hosszú útról visszatérnek..

B Ilona Tóthné

2014. december 15., hétfő

KÖZELEDNEK AZ ÜNNEPEK

Közelednek az ünnepek,
tolonganak az emberek,
veszik a díszes portékát,
szaloncukrot, gömböt, pulykát..
Ballagok félve közöttük,
-nem sugárzik  a szemük-,
van, aki csak nézelődik,
magában számol, mire telik..
Mintha az ajándék lenne
az ünnep ékes dísze,
az öröm forrása, fénye..
Gondoltok a szeretetre,
a születendő gyermekre?
És én? Milyen lesz nélküled,
angyalként itt bolyong a lelked?
Magam vagyok, választ nem ad senki,
proximus sum egomet mihi.

/Legközelebb én vagyok magamhoz.
Terentinus/

B Ilona Tóthné
Kép: net
 

2014. december 8., hétfő

Hogyan mondjam el neked



Nem szeretem a tömeget, így egy hétköznapi délelőttön mentem el a közeli bevásárlóközpontba,
 hogy a hétre való bevásárlásomat lebonyolítsam. Délután, amikor a munkák befejeződnek, már jóval többen vannak, no és hamar is sötétedik már.

Nézegettem a polcokat, már szépen minden fel van díszítve, az áruk szinte kínálják magukat. A játék osztály  végén fényeit szóró, gyönyörű karácsonyfa állt, gyönyörködtem benne, mikor egyszer csak egy aranyos apróság, négyéves körüli kislány a csodálkozástól tágranyílt szemmel, szinte sírva felkiáltott.
-Nézd, Anyu, ide már megjött a Jézuska, hozzánk  miért nem jött el?
Az anyuka kicsit megszeppent, óvatosan szétnézett. Én,-mint akinek épp' ott van dolga-ott tébláboltam körülöttük, kíváncsi voltam, mit válaszol az egyre izgatottabb gyereknek az anyuka.
Mert bizony nehéz erre a kérdésre válaszolni.
Felrévedtek előttem gyermekkorom titokzatos karácsony estéi, mikor a paplan melegébe burkolózva, félálomban, de nyitott szemmel a sötétben fel-fel villant egy-egy gyertya fénye, díszek lebegtek, elhaló suttogások és mi gyerekek tudtuk, hogy a Jézuska most hozta el a karácsonyfát.Aztán, mikor a csengő megszólalt, akkor mint a kis bolhák, úgy ugrottunk ki az ágyból, a fények kigyulladtak és mérhetetlenül boldogok voltunk.

Hogyan is lehetne megmondani egy pici gyereknek, hogy ezt a karácsonyfát nem a Jézuska hozta, hogy csak "előfutára" az ünnepi ráhangolódásnak, üzleti fogás, reklám, vevő csábítás és nem sok köze van a szeretethez, amit a karácsony jelent.Mert a mai világunk egyre inkább erről szól..

-Kislányom, hozzánk is jön majd a Jézuska. Nálunk akkor lesz karácsony, amikor otthon ragyog minden, kigyúlnak a fények.

Igen, a fények! A fények. a mi belső békénk, szeretetünk a család, az emberek, a környezetünk iránt,-a megváltó megszületése.
A fény ott van bennünk, csak meg kell látni..

Már sötétedett, mire hazaértem, az ablakokban világítottak a csillag formájú, pici égőkből álló képek, felvillantak, szórták fényüket..

Ilona B.T.
 Kép: net

2014. december 7., vasárnap

VALAKI ELTÁVOZIK

Olyan borzasztó ez a világ!
Valaki eltávozik, s az élet megy tovább,
mögötte összetört álmok, harcos évek,
gyerekek sírnak, rózsák nyílnak,
sas szemei a bűnös világnak rád kacsintanak,
simogatnak a szelek, hullanak őszi levelek,
árad szakadatlan az élet nagy eposza,
olykor még a semmi is egy történet maga..
A halál az, ami ennek véget vet,
olyanná válik minden,
mintha nem is történt volna meg..
Aki marad, gondolkodik, töpreng,
hát ennyiből állna az élet?
De így megy ez már év milliók óta,
a természet, mint nagy tettes, 
újra és újra gondoskodik róla..
Mégis, olyan szép ez a világ!
Valaki eltávozik s születik helyette más.
Lehet, hogy egy virág, vagy egy sas talán,
vagy egy bagoly, ki bölcsen  huhog az életfán
B Ilona Tóthné
Kép. net 

 44 Ferenc Csullog, Ildiko Panigay és további 42 ember/2017.okt.18./

2014. december 6., szombat

ŰRBŐL SZÁGULDÓ


Űrből száguldó üstökös volt a szerelmed,
szikrái úsztak, csillogva csókolták testemet,
mint a tág térben az üstökös izzó fénye,
ahogyan magába olvasztja a csillagokat, elveszve
a sötét, vágyódó felhők gyűrűjében
s összeroppant, mint a kő,-léket vágva a szív rejtekében.
Aztán, ahogy jött, oly hirtelen tova tűnt..
Szeretni, szeretni kellett volna még, a vágyódás
csaholt bennem, útszéli berekben kóbor kutya ugatás..
Szerelmedből nem maradt más, csak egy elszáradt virág
sorskönyvében az elsárgult lapok között,
s érzem, te sem száguldasz már a felhők fölött..


B Ilona Tóthné
Kép:net

2014. december 2., kedd

MIKULÁS

Megadott szavak: pendely,,rocska,szűr,párta,pityke,dolmány,hárász,fertály,élet, icce

Nagy a sürgés-forgás az alsó fertályon,
Mikulás érkezik ma hozzájuk, szánon.
A gyerekek pendelybe öltöztek,
viruló menyecskék fejükre pártát kötöttek,
János, a deli legény felvette pitykés dolmányát,
szűr fedte a házigazda vállát..
Öröm az élet ilyenkor a faluszélen

megadják a módját a vendégségnek.
Fehér szűz-hó fedte a lankás tájat,
bár kint hideg volt, melegség fűtötte a házat.
A gyerekek fényesre pucolt kis csizmájukat
kitették az ablakba, mögötte izgatott arcukat
fellobbanó mécses lángja világította..
A háziasszony hárászát magára terítve
rocskájába a teheneket megfejte.
Milyen jó lesz friss kalácshoz a gőzölgő tejecske!
Távolról már hallatszott a szán csengője,
csak nem jávorszarvas húzta, hanem szürkemarha,
de a gyerekek nem adtak a protokollra..
Ölelték a mosolygó Mikulást, meghatódva,
ki tette a sok ajándékot, csokit csizmájukba..
A Mikulás boldogan simogatta hosszú szakállát,
s a fehérnéptől egy-egy puszi érte az orcáját.
Egy icce bor is jólesett a hidegben, majd ment tovább,
sok gyerek várta még csilingelő szánját.
Köszönésképpen a marha is elbőgte magát,
boldog volt, hogy ő hozta az öreg Mikulást..


2014. november 27., csütörtök

HOMÁLY FEDI MÁR

Renga

hullott levelek
a talajon fekszenek
haldoklik az ősz
a hideg harmatcseppek
mint könnyek ráperegnek

homály fedi már
hajdani vágyaimat
néha felsír még
sekélyen egy bús dallam
múlt ködében merengés

ha jön az este
rád gondolok remegve
lágy muzsika szól
valahol a távolból
átölel a sötétség

az éjjel sem hoz
enyhülést jössz és elmész
úgy vártalak de
tested a semmibe vész
pirkad már és nem látlak

már régen nem vagy
csak a fájdalom maradt
komor bús szavak
mély tátongó üresség
óh bárcsak itt lennél még

B Ilona Tóthné


Köszönöm! :)
hullott levelek / a talajon fekszenek / haldoklik az ősz / a hideg harmatcseppek / mint könnyek ráperegnek
poet.hu
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

ESTELEDIK AZ ALFÖLDÖN

Valahol, az Alföld peremén túl
egy Tisza-melléki kisfalu
harangja megkondul,
az ég is magára ölti
sötét köpenyét
s a legelésző gulya is
befejezi a legelést..
Gémeskút ágaskodik felfelé,
de a sötétség lassan őt is elnyelé,
hidegek az éjszakák a pusztán
nincsenek falak,
gyér fűre dér tapad..
A gulyás még szétnéz,
tűz ropog a máglyán,
majd magára húzza subáját
s szemével megsimogatja kutyáját,
tudja, hogy hűséges társa, a pulija
éjszaka is ébren őrzi nyáját.

Híres ez a gulya Árpád vezér óta,
midőn a hosszú vándorúton
az ekhós szekereket húzta..
A szürkemarha ma már
világszerte ismert hungarikum,
az Alföld királya, fenséges unikum..

B Ilona Tóthné
Kép: Net
17 Katalin Nagyné Akai, Csepella Vera és további 15 ember

2014. november 24., hétfő

SZERETET, HONVÁGY, HONTALANSÁG

Ballada

Minden ember élete egy ballada,
édes,-kesrű szimfónia dallama..

Az időben kicsit visszamegyek
úgy száztíz évet talán,
mikor házasságot kötött egy ijú
és egy szépséges lány.

Szerelmük izzott, mint tüzes parázs,
s a gerendás kicsi ház maga volt a varázs..

Csendesen éltek, szántottak, vetettek,
a kemencében ropogós kenyeret sütöttek,
szerették egymást, s mikor a nap alászállt,
álmaikban gondolatuk a jövő felé szállt.

Aztán, ahogy az idő haladt,
a békés nyugalomnak végeszakadt..

Óh, jaj, nagy szegénység szakadt a népre,
menekültek az emberek a hazától messze,
a fiatal pár is elvándorolt idegenbe,
hajó vitte álmukat, jobb létet remélve.

Tüzet okádott a hajó kéménye,
tenger hullámai sodorták messze, messze..

Kisfiúk születet, s mint szabad ember,
szüleinek úgy mondta: mother, father,
az anya szíve majd meg szakadt
Brooklyn borús ege alatt.

Férj,-feleség szorították egymás kezét,
de a hovágy égette mindkettőjük lelkét.
 .
Mikor már nem bírták tovább a szabad világot,
újra hajóra szálltak, feledték a vágy-rabságot,
várta őket a kis falusi ház és a szegénység,
nem adták fel,éltette őket a reménység

De jött a második világégés, majd a vidám barakk,
a földeket elvették s a két öreg szíve megszakadt..

Fiúkból férfi lett, megtanulta a nyelvet,
de angulul sírt és álmodott az ő födjéről, mely elveszett,
családjának oly sok szépet mesélt Amerikájáról,
mint Maeterlinck a boldogság kék madaráról..

Később, mint amerikás magyar perszóna non grata lett,
s a sírja sem ott van, ahol megszületett..

Aztán 56-ban az unoka
felkapaszkodott egy kocsira,
angol földön élt tovább,
vágyta, nem látta többé a hazát..

Igy szállt apáról fiúra a honvágy és a hontalanság,
s van-e ember, ki tudja ma, hol van az igazság?

B Ilona Tóthné
2017.10.23.
14 Tiborné Éva Kovács, Éva Jakab és további 12 ember
Hozzászólások
Tiborné Éva Kovács
Tiborné Éva Kovács Ó. Ilona ez vers gyönyörű igaz történelem !! Benne van minden ami ma is aktuális!! Elvándorlás, honvágy és sok-sok fájdalom !! Köszönöm, hogy olvashattam !!
Kezelés
Czégényné Orbán Piroska
Czégényné Orbán Piroska Ilona..ez maga a történelmi igazság.. de ahogy ezt Te leìrtad ...köszönöm,hogy olvashattam..
Kezelés
Bartha Ilona
Bartha Ilona Én köszönöm, Piroska!

2014. november 22., szombat

HOL AZ ÓRÁS


Tudod-e milyen volt a szövőgép és rokka,
melyeken nagyanyám szőnyeget szőtt s a fonalat fonta?
Ott állt a csűrben és én elbűvölten néztem,
ahogy a piros-fehér fonalak szövődtek a gépen..
A ráncos ujjak tolták-vonták a mintázatot,
s a szőtt mintákkal a fehér vászon új életet kapott.
Még ma is melegen néz rám szobám faláról,
rongyszőnyegem lépteimet halkítja a padlásról.
Melegséget érzek, mert mögötte a kétkezi munka
s egy szelet az életemből,-ahogyan nagyanyám mondta..


De ugyanolyan becsülete volt a nótás cipésznek,
ki serényen tódozta-fótozta a lyukas cipőket.
Ma már csak ritkán akad egy-egy letörtsarkú topánka,
a cipészmester kulcsokat másol zárakba..
Hol az órás, ki javította az időmérő szerkezetet?
Mikor nem elem mozgatta az apró fogaskerekeket..
Van-e még kovács mester, kosárfonó, asztalos,
seprűkészítő, köszörűs, drótos tót és agyagos?
Ne hagyjuk, hogy e mesterségek kihaljanak,
s a gépek leigázzák hagyományainkat!

Ezért írjunk róluk minél többen,
osztozzunk együtt emlékeinkben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2014. november 20., csütörtök

ŐSZ VÉGÉN



Ősz végén a hortenziám
olyan, mint egy idős dáma
sötétre őszül ezerszirmú
nyári rózsaszín virága.
Mutatóul kivillan még
egy-egy kései hajtás,
aztán az is szineződik,
mint az elmult ifjúság..
De a zord idő az egyenes
szárakat sem töri meg,
büszke tartással emelik fel
bölccsé vált virág-.fejüket.


B Ilona Tóthné
Kép: saját

53 Imre König, Ferencziné Kapás Irma és további 51 ember/2016.11.05.


Ma olyan szép idő volt,kicsit kikönyököltem az ablakpárkányra. Alattam egy csodálatos, hatalmas hortenzia bokor van, már megbrnult virágaival is fenséges...A látványától eszembe jutott ez a versem:

2017.09.29.
Bartha Ilona fényképe.
ŐSZ VÉGÉN

Ősz végén a hortenziám
olyan, mint egy idős dáma
sötétre őszül ezerszirmú
nyári rózsaszín virága.
Mutatóul kivillan még
egy-egy kései hajtás,
aztán az is szineződik,
mint az elmult  ifjúság..
De a zord idő az egyenes
szárakat sem töri meg,
büszke tartással emelik fel
bölccsé vált virág-.fejüket.

B Ilona Tóthné
Kép: saját
Sándor képéhez:

SZABADSÁG

A szabadság érzése tölti el a lelkem,
ha erre a képre pillantásom vetem..
Nincsenek korlátok, karám, és nyakló,
csak a végtelen mező és három legelésző ló.
Talán honfoglaló őseim is ezt a képet látták,
mikor szülőföldemet hazámul választották..
Két ló párban, egymás mellett tépi a füvet,
szerelmüket nem homályosítja esti szürkület..
És a tiszta tó tükrén lebegő árnyékuk
nem vésztjósló sötét árny,csak jelzi, van italuk..
Minden rajta van e képen, ami szép életünkhöz kellene,
szerelem, tiszta víz, bő étek, szabadság, nyugalom és béke,
olykor a nap elé kúszó felhők, -mintegy Isten intelme-,
őrízd és védd azt, ami megadatott,
hogy soha ne takarja felhő a napot!

B Ilona Tóthné

2014. november 16., vasárnap

ANYA

Még itt vagyok benned, meg sem születtem,
tested piros erei körülfonnak engem,
szíved ritmusára lépbölcsőm nesztelen ring,
szeretet szirmokkal rám rózsákat hintsz.
S mikor majd szenvedéseddel világra jövök,
kékmadár szárnyaival hozzád repülök,
boldog sírásommal vegyül örömkönnyed
tudom, mindig velem leszel és én veled..

B Ilona Tóthné
Kép: Gaudi Márton, Az anya

2014. november 14., péntek

KASZÁLÁS




Sok helyet bejártam a világban,
gyönyörködtem számtalan csodában,
de oly nyugalmat sehol nem találtam,
mint a szénaillatos távoli határban.
Nagyapámmal -akkor még gyerekek- 
egy ébredő reggelen kaszálni mentünk,
felejthetetlen élménnyé vált nekünk.
Az öreg a kaszával ment rendületlen a tarlón,
homlokáról verejték csorgott a tűző napon,
a kalászkoronás fejek megadón meghajoltak,
majd kasza-vájta sebbel a tarlóra hulltak.
De éltek még és mint a vér az erekben,
úgy áradt illatuk a határtalan térben.
Kévét kötöttünk és a szekérre fektettük,
mikor a nap búcsút intett, örömtől repestünk.
Pulyák, indulunk-szólt nagyapám 
és mi zsibongva másztunk a kazalra,
lestük, amint fekete kalapját homlokába tolja,
majd csillag világította tiszta térben
ostorával megsimogatta a lovat gyengéden.
A szekér lassan ballagott haza, kicsit dülöngélve,
mi ott fent, a magasban vidáman üldögélve.
Biztattuk a lovat, ahogy az öregtől hallottuk:
Húzd Pejkó a szekerünk,
ebből lesz a kenyerünk.
Nekünk ez volt az aratás,
élet-lépből boldog harapás ..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2014. november 12., szerda

CSEND ÖLELTE

Vörös dárdákat lövellt a  nap a szürkülő ég alatt,
csak a naplementkereskedő gyűjtötte az utolsó sugarakat,
a földműves gyengéden megcsipkodta fáradt lovát,
eloldotta sok éven át szolgált veretes nyaklóját.

A gazda befejezte már a verejtékes munkát,
szemével még végigszántotta a lankás pusztát,
zsunnyogva cihelődni kezdett, majd szomját oltotta,
bajszát megpödörve kumiszos korsóját meghúzta.

Büszke ember volt, csendőr soha neki nem parancsolt,
alázatot csak a föld iránt érzett,szeretetéért robotolt,
fekete kalapját előtte a csiszár, bognár ujjával megböki
s csend ölelte agyagpadlós háza hársak mögött naponta üdvözli.

Aludj békésen, gazda,-hallja félálomban az Úr szavát,
- holnap a napot kezdheted újra,-s látja maga mellett lovát.
Kora reggel,-még alig pirkad, elindul a harmatos mezőre,
szél görgette ördögszekerek gurulnak  útján körötte..

B Ilona Tóthné
Kép: N
et

2014. november 10., hétfő

KERESEM

Az életről miért is írok?
Úgy tűnik, mindig csak sírok..
De oly kevés barátom a jó szó,
áhítjuk, mint hűs vizet a szomjazó.
Egy férges alma az egész élet,
próbáld meg belőle kihámozni a szépet.
Nehéz, mert mint a  szó,- a szép is kevés,
látni, megtalálni oly nehéz..
Keresem is,-ki tudja, hány éve,
hol lemondva, hol bízva, remélve.

Az ősz utolsó napjai még melegek,
de közelít a tél s a hideg fenyeget.
Lesz tüzelőd és fedél feletted,
nem csak a szél fúj majd mögötted?
Várja-e meleg étel gyereked,
vagy a hitelezők jóllaknak belőled?
Mennél vadászni a tisztásra,
fácánleves lenne vacsorára..
Ja, hogy te a fától nem látod az erdőt?
Vedd le szemedről a sötét kendőt!

B Ilona Tóthné
Kép:
Net

2014. november 8., szombat

Szikra /Hatszavas játék/



jeges, sötét űr a lélek,
mikor a fájdalom vermébe téved,
a gondolat beszűkül s a test
mint a gyufa lángja, oly gyenge lesz..
hiába nézed az égen a hollót, mint repül,
izgalommal várhatod, hogy tested felépül..
de ha szikrát kap a remény
s az akarat erős, kemény,
a régi leszel újra, ép testtel s lélekkel
megbékélsz majd az élettel..


B Ilona Tóthné
Kép: Net

2014. november 6., csütörtök

VALAHOL

" Semmi nem mélyíti el úgy az emlékeket, mint a felejtés utáni vágy."

Én már ne akarok emlékezni,
sem a múltban révedezni...
Elengedtelek oly régen már,
az emléked üvegdarabként szurkál,
végigszánt a behegedt sebeken, .
Óh, gyűlölöm már azt az órát,
mikor elmentél
s magányra ítéltél.
Gyűlölöm a halált,
- ki sokak szerint jó barát-,
mert alattomos jótevőként elragadott
de ki tudja, ott messze, hol vagy?
Talán valahol kószálsz
az éteri térben,
s én maradtam
a szürke hétköznapok
erdejében..
Hiányzol! Nem ezt ígérted!
Egymásnak fogadtunk örök hűséget,
de te elmentél, itt hagytál,
egyszer talán ott fenn
meg sem ismersz már.
Éveken át keretem másodat,
-volt, akiben azt hittem, te vagy,-
de mindig kijózanított a csalódás,
téged nem pótolhat senki más..

Szemem csak mered a távolba,
a vérző nap lemenőben olyan,
mintha rám hajolna,
s mikor megszólal a szaxofon
síró hangja,
szomorú szívem mintha
újra és újra
meghalna..

B Ilona Tóthné

2014. november 1., szombat

TEMETŐ CSENDJÉBEN




Temető csendjében, a reggeli ködben
Kőszobor áll, szelíd mosollyal ragyogva
Madarak repkednek körötte csipogva
Csipegetik az életmorzsákat .
Némán állok sírotoknál, szeretteim,
Kő fedte dermedt csontjaitok előtt
Emlékeimbe fagyva csorognak könnyeim,
Érzem, lelketek itt lebeg fejem fölött.
Álmotokat egy kőgalamb őrzi,
Mely ott ül a kőtáblán idők végezetéig,
Szikla szívében az én vérem lüktet, jelzi
Életem folyik tovább szívem szakadtáig.

Legyen békés, nyugalmas álmotok,
s a kőgalamb őrizze sírotok..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2014. október 28., kedd

Élet,-halál

Óh, mi értelme van ennek a világnak?
Annak, hogy élek és a harangok
zúgnak majd végül, én csak fekszem ott,
mereven, mint kivágott fa és halott
arcom hiába néz az ég felé, csak tetőt lát,
mely lezárja, semmibe veszi az élet viharát.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint vihar korbácsolta tenger, zavaros!
Az ember küzd, szenved, élvez,
rámegy egy egész viharvert élet..
Gondolataid cikáznak ide-oda,
s mindezt lezárja egy egyszerű faláda.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint kóbor kivert kutya, oly morgós!
Oly kevés az öröm, mindig csak remélni,
mindentől, mi ismeretlen, reszketni, félni..
De a halál sem más, mint az élet
végső szenvedése,-legyen bár hitem,
nem én döntöm el, szívem szerint maradok,
az életbe egyszer úgyis belehalok..

B Ilona Tóthné

2014. október 27., hétfő

ARANYSUGARAK

/Játék- emlék, remény, mező, sóhaj, láz/


Valahol fenn, aranysugarak ragyogó fényében
kezemet fogod, pehelyként lebegünk a Mindenségben.
Lázálom ez, vagy mélyről feltörő, oly vágyott kép?
Néha felém száll egy emlék, ilyenkor szépek az esték..
De elkopott már a reményem, hisz' oly sokat vártam,
sóhajtva kívántam, bárcsak lennél még itt a földön,
ölelnél, szeretnél, s nem a fényes égi mezőkön..

B Ilona Tóthné

Kép: Net