MESSZE

Messze
(Bátyámra emlékezve)
Emlékszel testvérem,
mikor a padon ültünk
ketten
s te mesét olvastál
nekem?
Úgy vártad ezt a
percet,
milyen boldog voltál,
mikor anyánk mondta,
lesz kistestvéred!
Én még járni sem tudtam,
te apró ostoroddal
verted a térgyed és
kérdezted:
-akkor jössz-e velem
játszani, vagy nem?
Azóta eltelt
egy élet,
a te mesédnek
vége lett,
a sors idegen földbe
temetett
csak emlék maradtál
és e kép,
melyet sirodra
tennék
de oly messze vagy
bátyám,
túl
az Operencián..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Az én hazám

Nem vagyok a nagy szavak embere
mégis: hazám szeretetem tengere.
Sehol máshol nem tudnék élni,
e helyen születtem,itt fogok meghalni..
S egy rög a földből, melyet kezembe veszek,
áldott, minden napra ad nekem kenyeret.
A kohéziós erő benne őseim pora,
homlokokról lecsorgó verejték, a Duna,
Tisza vizem földem szomját oltja.
Bár a sors hazámat oly sokszor bántotta,
nem ő tehet róla, a dölyfös politika.
S a kicsi kavics, amit a Balaton hulláma dobál,
vagy a szikla, mi a Bükk csúcsán áll,
mi vagyunk, kicsi nép, magyarok,
soha nem feledem, hazám tagja vagyok.

Sehol máshol nem tudnék élni..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

A világunk

A világ nem lett kitalálva
csak van. Megfoghatatlan!
Fenn tündököl az ég, a nap, a felhő,
éjjel a Hold szórja sugarát,
ránk teríti álmokat rejtő hatalmát.
Lent a föld, hegyek, erdők, sík vidékek,
folyók, tavak, óceánok tengerek,
szelíd állatok és vadak,
élők és halottak...
És benne vagy te is és én,
élünk, felkelünk új nap reggelén
s ha meghalunk, poraink maradnak
e világban, melyekből új életek sarjadnak.
A mi világunk egy EGYSÉG,
szememben maga a teljesség!
Vigyázzunk rá nagyon, mert a világ miénk,
óvjuk, ápoljuk, féltsük,
a természet hatalmát ne kísértsük,
mert ha nem ezt tesszük,
Nemezis bűneinket megtorolja..
S ki tudja, valaha
kezdhetjük-e újra?

B Ilona Tóthné
Kép: Net