Florentin kalapom itt lóg a falon,
benne regényes, rég volt ifjúságom,
olala, ifjúságom...
Büszkén sétáltam benne a kopott macskaköveken,
kalapom lengedezett mohó férfi-szemekben,
királynő voltam, mint Erzsébet az ascoti derbin,
a sok tarka virágtól lett kalapom florentin,
olala, kalapom...
Csokorba kötöttem a selyem kravátlit,
kristálypohárból ittam a tokajit,
tavasz és nyár vibrált a szívemben,
ragyogott a nap, az árnyék elbújt mögöttem,
olala, szívemben...
De az idő kés-villámokkal szabdalta életem,
zúzmara kuporog már a kalap szegélyen,
a mezei virágok elszáradtak, lehulltak,
s a régi szép emlékek az idő-folyóban elúsztak,
ojajaj, elmúltak...
Óh, lenne még a régi florentin kalapom,
pom-pom
B Ilona Tóthné
Kép: Ne
