Véget ért

Véget ért az őszutó,
Holnap pelyhedzik a hó,
A sötét, hideg éjszakában
Egy tűzgömb az égen suhan,
Az öklömnyi izzó darab
Beragyog mindent,amint halad,
Aztán eltűnik, mint egy látomás
Nyomában egy csik marad,majd
valahol messze a földhöz tapad

Az égi lámpás kialszik,
Bagolyhuhogás hallatszik,
Felelt-e társa, nem tudom,
Hálójába font az álom..

B Ilona Tóthné
Kép. Net

Ilyenek vagyunk.

Istenem, mi emberek
miért vagyunk ilyenek?
Adtál nekünk életet,
gyönyörű földet, napot
csillagokat, tengereket,
éltető folyókat,mindent
mi szem-szájnak ingere
és mi nem tudunk
mit kezdeni vele.
elégedetlenek vagyunk,
méltatlankodunk és sirunk,
sose elég, amink van,
zöldebb a fű a szomszédban..
Van, aki télidőben
tengereken yachtozik,
homokos partokon
vidáman napozik,
mig mások gyűjtik
a száraz ágakat,
s korgó gyomrukba
falat nem akad.
Egyesek palotában élnek,
lépteiket kiséri ájtatos ének,
mások sárban és
homokban tengődnek,
hogy örülnének
fejük felett egy tetőnek!

Látod Isten, ilyen az ember!
Méltatlanság ellen szót emel.
Én bizom Benned Uram,
a mély hitem az én kutam,
onnan meritek naponta erőt,
bár válasz nem kaptam,
s a tartalom néha kiloccsan..

These are

Bartha Ilona: Ilyenek vagyunk

gyusziapu.deviantart.com

Szonett
ELVÁGYÓDÁS

Ilona Bartha Tóth


Vágyom látni a virágos mezőket,
Hallgatni a harsány tücsökzenét,
Nézni virág és méh közös életét
S a göndörödő bárányfelhőket.


Vágyom bujdokolni erdők mélyén,
Kósza ágak közt botladozva menni,
Szarvasok hivó bőgését hallani,
Gombát keresni üde erdőszélén.


Elvágyom e zajos, vad világból
Halkan zúgó vizpartra, hol a nádból
Szellő süviti suttogó hangodat..


Vágyom utánad mindig, mindenhol,
Hol a bágyadt csend és béke honol,
Hallani vélem szerelmes dalodat..

Még nem tudom, kivagy

 

még nem tudom
ki vagy
hol a helyed
ezért homokba irom
a neved
mert ha a csalódás
keserű könnye pereg
tenger tajtékos hulláma
vagy sivatag vihara
elmossa azt
de ha olyan vagy
mint képzeltelek
kőbe vésem neved
méltó helyet találsz
szivemben
sem tenger habja
sem sivatag homokja
sem a zord idő múlása
soha ki nem törli
kedves neved
életemben.. 

Ilona Bartha Tóth

Zsu története

2012. november 27.

Zsu története.

Eddigi életem során sok érdekes emberrel találkoztam. Valahogy mindenkiben találtam valami szerethetőt, csodálnivalót. De talán a legcsodálatosabb Zsu volt.
Zsuval még általános iskolában jártunk együtt, sokat beszélgettünk, már akkor is szerette a földrajzot. Később elszakadtunk egymástól, a világ "két sarkába" kerültünk, így csak levelezéssel tartottuk a kapcsolatot. Úgy hallottam, hogy állandóan utazgat, szinte bejárta a világot. Kicsi, törékeny nő volt és el nem tudtam képzelni, hogy a sok utazáshoz honnan veszi az energiát.
Mikor én is készültem valahová, ő levélben mindég részletesen leírta, hogy az adott országban mire figyeljek, milyen szokások vannak, mit érdemes megnézni, melyik étterembe térjek be, ha valami helyi specialitásra fáj a fogam. Valóban nagy hasznát vettem ezeknek a tanácsoknak.
Nemrég hallottam, hogy meghalt. Váratlanul ért, bár előtte írta, hogy nem érzi magát túl jól.
A minap találkoztam a lányával és megkérdeztem tőle, hogy az anyukája talán csak nem valami vírust szedett össze valamelyik útja során?
Marika, a lánya tágra nyílt, csodálkozó szemmel nézett rám és azt válaszolta: -Anyukám? Hiszen ő még az országhatárt sem lépte át egész élete során! Kiderült,hogy súlyos beteg volt, alig tudott járni és az utolsó éveit tolókocsiban töltötte.
Akkor én ott a bevásárlóközpontban megmerevedtem és nem értettem, miért néznek rám az emberek olyan furcsán. Mert csak álltam és a szememből patakzottak a könnyek...

CICASZÜLÉS

Ilona Bartha Toth, 2012. november 26., 15:20 ·

Ez a mesém abban az időszakban történt, amikor a férjem meghalt, a fiam már kirepült a családi fészekből és én egyedül maradtam.Állandóan búslakodtam, rágódtam az élet igazságtalanságain, szó szerint magamba rogytam. A munkám volt az egyetlen, ami ebből a búskomorságból némileg kizökkentett.A fiam úgy döntött, ez nem mehet igy tovább és egy szép nap beállitott egy pici szőrgombóccal a kezében, mondván, hogy Kittykéről nekem kell gondoskodni.Ettől az időtől fogva megváltozott az életem.

Imádtam ezt a kiscicát. Amikor esténként a fotel háttámláján púpozott háttal harcolt az árnyékával, mint láthatatlan ellenséggel, majd meg ettem. No és többet sose késtem el, mert reggel mindig felpofozott, időben.Gyönyörű hónapok teltek el, nagy egyetértésben, sose volt vele semmi bajom, első perctől fogva szobatiszta volt, mint egy kiskutya, úgy várt engem nap-mint nap haza.

Ez igy ment egészen addig, mig egyszer csak észrevettem, hogy az én cicám mindenki előtt hanyatt dobja magát ( még a postás előtt is ), hizeleg, tekergőzik, furcsa hangokat hallat. Rájöttem, hogy nagy lány lett az én Kittykémből, hirtelen nem tudtam, mit csináljak.Berohantam az irodába és kérdeztem a titkárnőt, nem tud-e valahol egy jóképű kandúrt? Pechemre a főnök pont az utolsó szavaknál jött ki a szobájából és szélles mosollyal azonnal felajánlkozott.Meglepetésemben csak annyit mondtam, hogy nekem egy perzsa kellene.

-Extra kivánságaid vannak-mondta,- szerintem egy perzsa sem tud többet, mint én!

Végül kifejtettem, miről van szó és jót nevettünk.Aztán a sokadik szomszédnál találtam egy csodálatos vörös perzsa kandúrt, elhoztam és éjszakára összezártam őket, de reggelre nagy pofozkodásra ébredtem, igy úgy gondoltam, a nász nem sikerült.Nem is láttam a cicámon semmi változást, még az utolsó nap is a szekrénytetejéről ugrált le.

Aztán szülés előtt bevackolta magát a beépitett szekrénybe.Nem volt gyakorlatom a cicaszülésben,pláne első szülés, gondoltam, hogy itt maradok vele, hátha orvos kell. A titkárnőnek telefonáltam, hogy irjon ki egy nap szabit és lefestettem, mi a helyzet.

Később Csirike, a titkárnő elmesélte, milyen bajba keveredett. A főnök kiszólt neki, hogy küldjön be engem, mert tárgyaló felek érkeztek. Ez egy épitőipari cég volt, ahol állandóan tárgyalni kellett, hol az alvállalkozókkal, hol az ellenőrökkel, ezzel,azzal. Alényeg, hogy az épitkezésekre jutott a legkevesebb idő..

Tehát a főnök keresett és Csirike mondta, ma szabadságon vagyok.

Hogy-hogy szabadságon?- kérdezte a főnök csodálkozva, szokatlan volt neki, mert rám mindig számithatott..

-Icus szülési szabadságon van,-válaszolta ijedten a titkárnő.

A főnöknek még az álla is leesett a csodálkozástól.Hogy aztán mi történt, azt már nem részletezem. De a kollégák minden harmadik hónapban érdeklődtek, mikor megyek szülési szabadságra..

MÁR MONDTAM

Ilona BarthaTóth

Már mondtam, hogy ne kiabálj
ha valami fáj!
A folyó is hangtalan, ha jön az aszály
és elapad,
elmúlik minden, mert az idő halad,
mély fájdalmak sebe a szivben marad.

Már mondtam, hogy ne kiabálj,
ha jön a viszály!
A hangos szó tüzet szit és lángot lövel,
mint a dagály
árad és hullámzó, parttalan tenger.
Már mondtam, hogy ne kiabálj,
ha bántanak!
Sértő, igaztalan szavakkal dobálnak
s amit mondanak
igaz is lehetne,raktározd lelkedbe,
gyűlölködésnek, haragnak szivedben nincs helye.

De azt még nem mondtam, hogy kiabálj
ha öröm ér!
Hogy tudja meg a világ, a boldogság
mennyit ér,
a hangos kacaj, nevetés, vidámság
minden bajra a legjobb orvosság!

De ha nevetni nincs kedved,
mosolyogj csendedben