2013. július 20., szombat

HOLD FÉNYÉNÉL

Magányos estéken nézem az eget,
támaszkodom az erkélykorlátra,
s fenn látom magam előtt a végtelent,
vajon hogy jutok el olyan távolra?
A jó öreg Hold sejtelmesen nevet,
mint kopasz professzor néz rám, aki
bölcs, ismer minden titkot és rejtelmet,
tapasztalata több évmilliárdnyi..
Tanítványa, a bagoly, Hold fényében
ül egy száraz faágon, majd elsuhan
prédára lesve az esti sötétben
Nézem, mint múltján merengő hontalan
Tán julius forró illuziója
remegtette meg vágyó lelkemet
s a fénylő csillagok égi kaptára,
érzem, ahogyan a levegő rezeg.
Kinyújtott karjaimban két kezem közt
-mint jósnő az üveggömböt-tartom
a Holdat, s kérdezem, hogy fejem fölött
mikor csusszan le a bárd, hisz' tudom,
ez lesz életemben az utolsó
villanás, többé már nem lesz semmi más.
De a tudós, mint cinkos bujdosó
maradt egy felhők takarta látomás..

Ilona Bartha Tóth
Kép: Net


Ilona B Tóth: HOLD FÉNYÉNÉL
gyusziapu.deviantart.com

2013. július 19., péntek


KIMONDATLAN

némaságod oly sokat mond nekem,
kimondatlan szavaid átszúrnak,
mint tört darabok az üveghegyen,
nem kell szóáradat, magyarázodás,
mert van, amit kimondani nem lehet,
érző lelkek távolról is értik egymást

,
a lélek sejtelem, egy furcsa lény
megrezdül,s harangja itt belül cseng,
a gondolat is úgy beleremeg,
elönt, mint titokzatos északi fény..

Ilona Bartha Toth,
Kép: Net

2013. július 14., vasárnap

SZERENCSE FEL

SZERENCSE FEL

Ilona Bartha Tóth

Úgy vágyom már látni a
lillafüredi vizesést alázuhanni,
mely a bükki hegyekből ered
és állni ott József Attila szobra mellett,
csak állni és ámulni a csodán,
a Palotaszálló ásitó tornyán,
mögötte bükk és fenyőrengeteg,
előtte a Hámori tó méregzöld vize remeg.

Élmény csodálni a tüzes, vágtató ménest
Szilvásváradon, ezen a bükki oázison,
gyönyörű ez a táj, szebbet ne keress!
Nekem a legmesésebb hely a világon.

Jószerencsét!-Köszöntek  Perecesen a bányászok,
mielőtt alászálltak a szénbányába.
Odalent a mélyben szénmázas arcukból
csak fáradt szemük viágitott,
homlokukon fekete veriték csorgott,
a felszinre szénnel rakott csille robogott.
Hol van már, amikor e nehéz munka
dicsőség és biztos kereset volt!

Fogom-e még látni a Vasgyár
füstöt és szikrákat okádó kéményeit?
Vagy a kohók lángnyelveit, amint
meghajlitják az izzó vasakat?

Tele vagyok vággyal és reménnyel.
Szerencse fel!

Kép: Net