egyenletesen haladt, majd a pirosnál
megállt, nem vette észre, hogy mögötte
egy száguldó férfi kezével az agyára mutatva hörgött,
"az anyád"-kiabált, majd ő is megállt és kiszállt,
a nyitott ablakon benyúlva a hölgyet
pofon ütötte...
Az utca túloldalán egy embercsoport,
fejük felett plakát, szídja a kormányt,
-lopnak, csalnak, becsapnak, rajtad gazdagodnak-
szavaikkal ütik, vágják a hőségfalat,
pedig röpködnek a milliárdok
oda-ide...
Valahol Európában egy bomba robbant,
por, jajveszékelés, sírás,-sok ember meghalt...
A morajló tengeren zsúfolásig telt hajó ring,
majd oldalára dőlve lassan alámerül,
s a habzó tenger "megássa" a hullámsírt.
Szöges drótkerítésen ruhafoszlányok lengenek,
a karítés tövében menekültek fekszenek.
Egy magyar London utcáin hátizsákjában
vállán cipeli reménységét...
Viharok, árvizek, omló hegyoldalak,
olvadó jéghegyek, a jegesmedvék kihalnak,
hőhullámok, utakra roggyant fák,
-már ami megmaradt, hisz' az erdő javát kivágták.
Oh, természet, hát te is visszavágsz?
Füstöt, kormot okádsz,
elveszed tőlünk világunkat, a csodát?
Ember, vigyázz!
Bartha Ilona
Kép: Google
