Csak egy kicsit futtatom az eszemet..
2016. augusztus 23.
Kicsit letargikus voltam az utóbbi napokban, talán a
kutyus körüli bonyodalmak tettek azzá, no, meg ez a hol esik, hol nem
állapot, most éppen esik. Nem jó ez sehogy..Nagy hőségben a fejemből
csorog, esőben meg a fejemre csorog. De, hogy utólérjem magam, este azt
mondtam , elég ebből a sajnálkozásból, szedd össze magad (régen volt)
lányom, ez így nem mehet tovább..Nagyon hatásos volt, ma majdnem 10-ig
aludtam.
Persze, ehhez az is hozzájárult, hogy ki voltam fáradva. Mitől? Tegnapi rosszkedvemet szegény mandulafán töltöttem ki, nekiestem és kivágtam. Nem volt könnyű, mert hatalmasra terebélyesedett, főleg a szomszéd felé és a keserű mandulák ott potyogtak le. A szomszéd nem örült neki, mert igen, keserű volt...sokat találgatni nem kell, kinek köszönhetem eme csoda-fát. Hát a sógornak. Két éve ő lepett meg egy vékonyka ágacskával, hogy milyen finom mandula terem majd ezen, én, balfácán még hálálkodtam is, pedig sejthettem volna a következményeket. Ugyanis egyszer már beoltott egy őszibarackfát mandulával, azóta se barack, se mendula nincs rajta. Hiába, keserű az élet..
Mindegy, lényeg, hogy ma jobb kedvem van, bár kicsit pislákol, ha a sok kivágott gallyra gondolok. De a kutya legalább jobban van.
Aztán reggel kimentem a kertbe és újra sírhatnékom támadt. A sok gyönyörű körte a földön..Istenem, hogy örülne ennek az, akinek nincs. Mint én a szilvának. Szóval elláttam egy-két szomszédot, aztán eszembeötlött, mi lenne, ha főznék egy kis dzsemet ,hozzá meg az ötperces fánkot. Neki is álltam, igaz, hogy 10 perc volt, de az eredmény fenomenális. Erről jut eszembe, félfüllel hallom itt a TV-ben, hogy németek, mindenkinek legyen otthon legalább tíz napra tartalékolt élelme! Talán az Angéla mondta, de nem vagyok benne biztos, mert a konyhából nem láttam. Mi fene, már megint jön a világvége? Nem, csak a migránsok. Akárki is mondta, az nem ismeri a magyarokat. Mi nem szeretünk éhenhalni, mindent, csak ezt nem..
Persze, ehhez az is hozzájárult, hogy ki voltam fáradva. Mitől? Tegnapi rosszkedvemet szegény mandulafán töltöttem ki, nekiestem és kivágtam. Nem volt könnyű, mert hatalmasra terebélyesedett, főleg a szomszéd felé és a keserű mandulák ott potyogtak le. A szomszéd nem örült neki, mert igen, keserű volt...sokat találgatni nem kell, kinek köszönhetem eme csoda-fát. Hát a sógornak. Két éve ő lepett meg egy vékonyka ágacskával, hogy milyen finom mandula terem majd ezen, én, balfácán még hálálkodtam is, pedig sejthettem volna a következményeket. Ugyanis egyszer már beoltott egy őszibarackfát mandulával, azóta se barack, se mendula nincs rajta. Hiába, keserű az élet..
Mindegy, lényeg, hogy ma jobb kedvem van, bár kicsit pislákol, ha a sok kivágott gallyra gondolok. De a kutya legalább jobban van.
Aztán reggel kimentem a kertbe és újra sírhatnékom támadt. A sok gyönyörű körte a földön..Istenem, hogy örülne ennek az, akinek nincs. Mint én a szilvának. Szóval elláttam egy-két szomszédot, aztán eszembeötlött, mi lenne, ha főznék egy kis dzsemet ,hozzá meg az ötperces fánkot. Neki is álltam, igaz, hogy 10 perc volt, de az eredmény fenomenális. Erről jut eszembe, félfüllel hallom itt a TV-ben, hogy németek, mindenkinek legyen otthon legalább tíz napra tartalékolt élelme! Talán az Angéla mondta, de nem vagyok benne biztos, mert a konyhából nem láttam. Mi fene, már megint jön a világvége? Nem, csak a migránsok. Akárki is mondta, az nem ismeri a magyarokat. Mi nem szeretünk éhenhalni, mindent, csak ezt nem..
A bejegyzést írta: Ilona
