2013. június 5., szerda

GYÖKEREK


Ilona BarthaTóth

Az emberek is, mint a növények
kapaszkodó gyökereik révén élnek,
a te gyökered mély múltadba visz,
s ha letagadnád, általad kinőnek.
A gyökér elpusztithatatlan, élni akar,
nem öli meg a kő, idő és zivatar
idők változásával a gyökér is alakul
kis hézagokban újra kinő és hasonul,
folydogál a kövek között, mint kis patak,
mint az emberélet, addig, mig elapad..

Kép: Net

2013. június 4., kedd

MOST MÉG NEM TUDOM

parányi vízcsepp
vagyok csupán,
mely csendesen
csobban
hullámok taraján,
vagy eső után
kis tócsában
a porral ölelkezik,
aztán a nap
szomját oltva
felhők fölé
repít,
vagy én vagyok a
por
és te a
víz,
s gyöngy-nedvként
magadba szívsz?
Most még
nem tudom,
mindenhol vagyok
s mégis sehol,
talán az idők
végezetéig
sodródok
valahol..

Fotó: Tóth Ricsi