Ötszavas játék
Zoltán elkeseredetten ült a búzamező kellős közepén, a búzavirágok és pipacsok között ezen a szép nyári napon.Nagyon szerette ezt a helyet, közel volt város széli kis házukhoz, ahol még a szüleivel élt. A szülők nyugdíjasok voltak, a ház körül tettek-vettek, azzal egészítették ki kis nyugdíjukat.
Zoltán a Szinművészeti Főiskolára járt, minden alkalmat megragadott, ahol szerepelni lehetett, hogy a kis fellépti díjból fedezze tanulmányait.
A főiskolán ismerkedett meg Klárával is, megszerették egymást, komoly terveik voltak. De a tervek megvalósítása még váratott magára, mert mire is házasodtak volna össze? Úgy gondolták, ha Zoltán ismert lesz, "befut", lesz annyi fedezetük, hogy közös életüket elkezdjék. Addig is élték a fiatalok bohém életét, tanultak, este szerényen szórakoztak a barátaikkal, néha kijöttek ide, a búzamezőre, önfeledten futkároztak, megrészegülve az illatos mező levegőjétől,eljártak még egy tarantellát is, majd lehuppantak a kalászok közé és szeretkeztek.
De ma Zoltán nagy bajba került.Pedig milyen boldog volt, végre beválogatták egy színdarabba, ami a középkorról szólt és ő egy keresztes lovagot alakított.
A kersztes lovag a forgatókönyv szerint háborúba készült és mint mindig ilyenkor,-hogy felesége töretlen hűségét megőrizze, az asszonynak távolléte alatt erényövet kellett viselnie.
Az erényöv ott éktelenkedett a kellékek között, de a főpróbán már szereplővé avanzsált Cecilián, a feleségen és az erényöv aranykulcsocskáját a keresztes lovag "zsebre vágta", majd távozott.
Ekkor hívta fel Klára telefonon, hogy e forró, napsütötte időben a közeli cukrászdában megehetnének egy nagy adag fagylaltot.
Zoltán szégyellte mondani, hogy neki egy huncut vasa sincs még kisadag fagyira sem, de hirtelen eszébe jutott az arany kulcsocska, elrohant és beadta a zaciba.
Mikor visszament a színházba, folytatódott a főpróba, a kerszteslovag nagy ünnepléssel visszatért a győztes csatából, Cecilia is epedve várta őt egy másik "csatára"-csak hát a kulcsocska sehol nem volt.
Ekkor kezdődött Zoltán számára a sötétkor, hiába mondogatta, hogy valahol kiránthatta a zsebéből, a rendező ordított és kidobta, a sikoltozó Ceciliáról pedig a színház mindenese "tüzesen" leoperálta az erényövet.
Igy történt és most itt, a búzamezőn elhatározta- kicsit tudott heegedülni,-hogy holnaptól kiteszi maga elé a cilinderét és utcazenészként fog szerepelni...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
