A piac

Végre napfényes reggelre ébredtem, hétágra sütött nap, ami felüdülés volt a többnapos eső után. El is határoztam,kihasználom ezt a szép reggelt és bemegyek a városba a piacra.Már nem is tudom, mikor voltam utoljára a piacon,azt sem tudom , nyitva-e egyáltalán, de már a lehetőség is örömmel töltött el. Volt piac, igaz, nem olyan mint "régebben",-kevesebb árussal és vásárlóval. Szerettem volna néhány virágpalántát venni még-és mivel az otthoni paprika és paradicsom-palántáim elég gyérek, nem fejlődtek rendesen, gondoltam, veszek egy-két darabot, mert nem túlnagy a kertem.Virágpalánta egyáltalán nem volt, viszont mindjárt az első asztalnál találtam szép paprikapalántákat, no, gondoltam, ezekkel majd dicsekedhetek. Egy idősebb úr volt az árus, külön papírra kiirta a fajtákat, az egyiket, talán a legszebbet nem ismertem. -Biztosan ismeri, ez a kutyafaszpaprika. -Ja, így már ismerem-mondtam( fogalmam sem volt ), de látva, milyen boldog, hogy ilyen nagyot mondhatott, hazudtam egy kicsit. Vettem is egyet, majd eldédelgetem, a szomszédnőmmel konzultálok, mi is ez,mert ő nagyon ért hozzá. Szóval ilyen tapasztolatokat szereztem, még mondja valaki, hogy nem lehet mindenből tanulni. Egy kis hazugság meg miért

ne, ha a másiknak örömet ad. Kép:Net

Mai időjárás

Ma "tortaszelet" idő volt, -én így nevezem, mert a napsütés és az eső úgy váltakozott, mint tortaszeletben a piskóta és a krém. Ennek örömére sütöttem is-szerényen csak egytojásosat, többet nem érdemel, de azért jó volt. Örömmel fogyasztottam el kint, amikor éppen nem esett. Igy esett! 🙂 Kép: Net