Játékra
Pró- és kontra
János és Mári ötven éve házasok,
életüket nem unalom kísérte, inkább sokk,
de szeretetük legyőzte a sok negatív hatást,
így sikerült elviselni napos-felhős,
hosszú életükben egymást...
Mert mi egy házasságban a legfeketébb felhő?
Nem más az, mint a lehajtatlan WC tető!
Mári olykor már-már szarkasztikusan dühöngött,
ha belépve e kis helyiségbe rá egy ásító WC köszöntött,
csak egy mozdulat lenne,-mondta ötven éven át,
megspórolhatnánk a sok szagtalanító csodát,
-de kend a napi sörök után csak a WC tetőt mossa!
János mosolygott: a takarítás az asszony dolga,-mondta.
János amúgy szótlan ember volt,
hiábavaló dolgokra nem vesztegette a szót,
s hogy a lustaság ne kerülgesse,
Mári néha a boltba elküldte.
-Hozzon kend kenyeret, tejet, s nézze meg, tojás van-e?
Mikor visszajött és letette a portékát,-volt tojás -közölte.
-Hol van?-az asszony kereste.
-Nem mondtad, hogy hozzak is,-felelte.
Nincs olyan lakás, ahol valami ne lenne rossz,
s mivel a baj nem jár egyedül, a véletlenek sorozata káosz.
Mári ilyenkor nem volt szófukar, ösztökélte Jánost,
-munkára apjuk, folyik a csap, leesett egy kép, nem sül a kalács,
s János bá' kezében máris szorgoskodik a kalapács,
mert csak ez az egy szerszáma volt, de Mári ilyenkor hallgatott,
bár az öreg a helyzeten nem javított, inkább rontott,
Mári nem érvelt, míg férje kezében a kalapács bontott...
Néhány momentum egy hosszú házasságból, pro- és kontra,
ahol az ész-érveket egymás szeretete elnyomja,
tudják már egymásról, ki mikor gyáva, hazudós vagy öntelt,
a végén mindig győz a mosoly és szeretet,
bár néha borongósak a napok, cikáznak fellegek,
magukban mindketten révednek:
-mit tennék, mi lennék nélküled?
B Ilona Tóthné
