nincs
nagyobb
segítség
a bajban a
baráti kéznél
Korábban említettem,hogy pont a fűtés kezdete előtt bedöglött a cirko-gázfűtőtestem és én megijedtem. Mert ki tudja ebben a felfordult világban, milyen télre számíthatunk. Elmentem hát és biztonságból rendeltem fát, mert a kandallóm még működik.
Ma reggel meg is hozták a fát és az udvarra zúdították.
Alig telt el néhány perc és jött a szomszédnőm, hogy segítenek behordani, sőt később a férje is tanácsokat adott a gázkazánnal kapcsolatban.
Bár nem árt nekem a mozgás, a tatár sem kerget, mondtam, behordom én a fát. De elmondani sem tudom, milyen jólesett ez a felajánlás. Jó érzés, hogy ebben az elhidegült, egymást mardosó világban is vannak emberek, akik önzetlenül segítenek és számíthatok rájuk. Egy olyan embernek, aki hosszú évek óta maga oldja meg minden gondját-baját, nagyon-nagyon sokat jelent maga a segítő szándék is.
Miközben "vödröztem"a fáradtság ellenére is magamban elmosolyogtam. Eszembe jutottak a gyerekkori évek, amikor gázról még nem is hallottunk. Családiházban nőttem fel, drága anyám minden évben megrendelte a tüzelőt a szobákban álló kályhák és a konyhai sparhet fűtésére. Nekünk, gyerekeknek ez örömteli esemény volt, a behordában vidáman segédkeztünk, mert már akkor éreztük a hideg téli estéken a kályhák duruzsolását.
Szóval a fáradtság ellenére is kellemes napom volt...
/BI/
2019. október 17., csütörtök
2019. október 16., szerda
Elpattant húrú hegedű
Ez ugyan gitár, mely szintén a sarokban lóg már, emlékeztetve jó apám keze munkájára s a rajta játszott sok szép melódiára...
Elpattant húrú hegedű
Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Lesz még egyszer lágyan szóló hangja,
Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit.
Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit,
Poros testét még ezer dallam fesziti.
Hol van a kéz, mely húrjait penditi?
Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit.
Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit,
Szép lány ablaka alatt cigány húzta a vonót,
Nevető,reszketeg, szerelmes hang szólt,
S a szerenád adta égő vágy egekbe repit.
S a szerenád adta égő vágy egekbe repit,
De a hang jajgatva sir és zokog, mégis lágyan,
Rezgő nyárfa alatt búcsúzva halkan,
Kicsalva gyászolók fájdalmas könnyeit.
Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Szükség lenne még vig hegedűszóra,
Mikor a dal közösen, egymásért hangzik..
/BI/
Kép:saját
Elpattant húrú hegedű
Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Lesz még egyszer lágyan szóló hangja,
Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit.
Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit,
Poros testét még ezer dallam fesziti.
Hol van a kéz, mely húrjait penditi?
Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit.
Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit,
Szép lány ablaka alatt cigány húzta a vonót,
Nevető,reszketeg, szerelmes hang szólt,
S a szerenád adta égő vágy egekbe repit.
S a szerenád adta égő vágy egekbe repit,
De a hang jajgatva sir és zokog, mégis lágyan,
Rezgő nyárfa alatt búcsúzva halkan,
Kicsalva gyászolók fájdalmas könnyeit.
Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Szükség lenne még vig hegedűszóra,
Mikor a dal közösen, egymásért hangzik..
/BI/
Kép:saját
Lesz még egyszer lágyan szóló hangja,… Továbbiak
Indián nyár
2019. október 15.
Vissza a naplóhoz
Ma jóformán meg sem álltam addig, amíg a lenyugvó nap be nem szorult a
tetősíkok háromszögébe. Délelőtt vásárlás, majd a kertben
kerítés-festés, ásás, kezd szépen kialakulni az őszi kép, még akkor is,
ha hál' Istennek az időjárás nyarat játszik.
Az ablakokban lévő muskátliknak néhány napig még megkegyelmezek, még mindig virágoznak, de a háttérben lévő trombitafolyondár már dobálja le sárga leveleit. Úgy örülök ennek az időnek, egész feltöltődtem. Indián-nyár...
Az ablakokban lévő muskátliknak néhány napig még megkegyelmezek, még mindig virágoznak, de a háttérben lévő trombitafolyondár már dobálja le sárga leveleit. Úgy örülök ennek az időnek, egész feltöltődtem. Indián-nyár...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)