2019. augusztus 11., vasárnap

Veled is megtörténhet

Lehet, hogy ez fóbia? Mindig féltem a sötétségtől. Emlékszem, lánykoromban egy szünidőben három műszakban egy gyárban dolgoztam. Borzasztó érzés volt hazajönni a sötét, kihalt utcán.Drága jó anyám azt tanácsolta, hogy mindig az út közepén menjek, mert onnan nem tudnak behúzni valamelyik kapualjba. De én ott is féltem, pedig akkor még jóformán nem volt kocsi-forgalom és nem voltak drogosok. Ma már vannak. És bűnözők is...
Az idő múlása sem enyhítette félelmemet, az esti órákban lámpagyújtásig remekül vagyok, no, de aztán... Szóval a félelmem nem múlt el és senki nem tudna rábeszélni, hogy sötétedés után kimenjek egyedül az utcára. Pedig ma már-ahogy mondják-az első lámpaoszlopnál elengednének...

VELED IS MEGTÖRTÉNHET / Rondo /

Késő éjjel, a kihalt, sötét utcán
egy esős napon a fényes köveken
sietős léptek hangzottak, s ijedten
pillantott a nő hátra, mert neszt hallott,
megrémült, mögötte egy árnyék osont.
Langyos eső szitált monoton csendben,
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Műszak után otthona felé tartott,
még néhány lépés-gondolta dermedten,
s nyakát egy kéz szorította hirtelen.
A halál megjelent,jajszó sem hangzott
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
/BI/
Kép:net