2013. március 16., szombat

Üzenet egy EMBERTŐL

Üzenet egy EMBERTŐL

2013. március 16. -

Bárcsak még egyszer beszélhetnék veled,
De egy másik sikban vagy, hol a szavak már
Semmit nem jelentenek neked.
Ott vagy most kőangyal kitárt
Szárnyai alatt,
S a rád szálló fehér galamb szelid
Szeme te vagy..
Te vagy a nagyváros kormos kéménye mögül
Kivillanó fénysugár,
Nagyvárad utcáin sétálva féltő tekinteted körbejár,
E hely az, hová lelked mindig hazajár.
Sejtem majd, mikor késő esti órán felnézek és látom-
-Mint képeiden-piros, sárga, kék felhők
Huncutul játszanak,
Űrbéli mosollyal nyugtázod,lent
Az emberek is látnak..
Mert ott vagy fenn, angyalokkal kézen fogva sétálsz a Tejúton,
S ködben távolodva légiesen visszaintegetsz,
Lágy, simogató szellő hozza üzeneted:
Ember, ne töprengj az elmúláson, én élek benned, bennetek!
Én halkan magam elé suttogom,
Soha nem felejtelek,
Köszönöm, hogy ismeretlenül is
Ismerhettelek..

Ilona Bartha Tóth

2013. március 15., péntek

Ifjú véretek


IFJÚ VÉRETEK
Tanka

ifjú véretek
tűzpirosan hullott a
zöld csatatérre
 fehér lelketek tekint
fentről dicső hazánkra

Ilona Bartha Tóth
Kép: Zádor György Imre

Csodára várva

Csodára várva

2013. március 15.

Ámulok az életerőn
Mely kiskertembe beköszön,
Metszett ágakból előjön
Megújult friss levélözön.
Itt a tavasz, bár még mindig
Tél kabátja alá bújik,
Mutatta már napos arcát,
Fel-fel törő vig mosolyát.

Tisztelem az embereket,
A segitő emberséget,
Ki óvja, félti a másikat,
Keseredettnek erőt ad.
Csodálom a hitet, amely
Legyőzi a sötét kételyt,
Kétségbeesőnek reményt ad,
S a hivőnek utat mutat.

Sokan csak csodára várunk
És teljesüljön minden álmunk,
Reménnyel telve keressük,
S közben észre sem vesszük,
Hogy a legnagyobb csoda
A létezés, élés maga.
Ne várj hát a csodára, élj
Minden perce legyen tiéd..

Ilona Bartha Toth
Kép: saját

2013. március 13., szerda

Játék: Falu szélén vigadalom / Öt szó előre megadva /

 Falu szélén vigadalom

 

2013. március 13. 

Érik a cseresznye,
Kopogtat már az este,
Falu szélén vigadalom,
Vigan pereg a cimbalom,
Csizma kopog, szoknya lebben,
Ének és tánc a parketten.
Józsi lábán gipszkötés,
Szép asszony félrenéz,
Az ura csak sántikál,
Gyorsan ürül a pohár,
Fejében sok gyötrelem,
Véget ért a szerelem?
Lett vigságból kenyértörés,
Bús oka a harasztzörgés..

Nem zörög a haraszt,
Ha a szél nem fújja,
E kicsi mesének is
Jobb vége lett volna..

Kép: Net
A cikket írta: Ilona B. T.

2013. március 11., hétfő

TÉL UTÁN A TAVASZ

Mennyi fájó tegnapelőtt és tegnap,
Oly sok év elszállt, már nem is számolom,
De Isten kegyelméből jön egy új nap,
Mint tél után a tavasz,- édes álom.
Tél vitte erőnk újra éled, frissült
Vér zubog ereinkben, testünk ébred,
A föld, mely a téli hidegben kihűlt,
Naptól melegen fogadja vetésed.
Én újra látom mosolygó arcodat,
Amint metszed a szőlőt és a fákat,
S a cinkos szél görgeti hangodat.
Kicsit meghalok, mert mindenhol látlak,
Nekem belőled csak ennyi maradt..
Az óra ketyeg, próbálom űzni az
Emlékeket és bár az idő halad,
Nem megy,-a kép marad, mindig ugyanaz.
Szivem gyötrő vágyat érez utánad.
Magam maradtam,-lehetnél itt velem!
Óh, nagy ég, hát mit vétettem, nyugalmam
Békém annyi éven át csak keresem!
De most újra itt a tavasz és remény

Ilona Bartha Tóth
Kép: saját
Eltűnik az árnyék és marad a fény..

2013. március 10., vasárnap

Mindennapjaink része: a megbocsátásról

2013. március 10.
" Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."/ Charlotte Bronte /
Életünk tele van konfliktusokkal.Sokaknak az a véleménye, hogy aki kitér a konfliktus elől,megbocsát, az gyenge ember, a másik győz és folytatja tovább játékait..Pedig a megbocsátás sokkal több ennél.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam.Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta, Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést , lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti.Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszithetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.

A cikket írta: Ilona B. T.