Oly sok év elszállt, már nem is számolom,
De Isten kegyelméből jön egy új nap,
Mint tél után a tavasz,- édes álom.
Tél vitte erőnk újra éled, frissült
Vér zubog ereinkben, testünk ébred,
A föld, mely a téli hidegben kihűlt,
Naptól melegen fogadja vetésed.
Én újra látom mosolygó arcodat,
Amint metszed a szőlőt és a fákat,
S a cinkos szél görgeti hangodat.
Kicsit meghalok, mert mindenhol látlak,
Nekem belőled csak ennyi maradt..
Az óra ketyeg, próbálom űzni az
Emlékeket és bár az idő halad,
Nem megy,-a kép marad, mindig ugyanaz.
Szivem gyötrő vágyat érez utánad.
Magam maradtam,-lehetnél itt velem!
Óh, nagy ég, hát mit vétettem, nyugalmam
Békém annyi éven át csak keresem!
De most újra itt a tavasz és remény
Ilona Bartha Tóth
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése