Játék értékelése 4.hét

 Kedves Csoporttagok, Játékosok!

Elérkezett a 4. hétre feltett játékkiírás értékelése.
Sokan és nagyon szép Renga láncsort küldtetek be, nagyon köszönöm az aktivitást!
Mégis nehéz helyzetben vagyok. Talán elkerülte a figyelmeteket, hogy-idézem-a játékkiírás a következőkre vonatkozott:

 "Az előbbiek figyelembevételével tehát a feladványom: írjunk egy-egy akár jó, akár rossz élményünkről, ami nagy hatással volt ránk, nem elfelejthetőek, s talán egész életünkben bennünk marad. No, nem egy egetrengetően nagy eseményre gondolok, hanem boldog-boldogtalan életünk egy apró mozzanatára, pillanatára,,amely, mint kávéspohárban a zacc, leülepedett bennünk.
Gondolatainkat Renga láncvers formájában kérném megírni."

Én a kiíráskor csatoltam egy inspiráló verset hozzá való képpel. Ti, szinte valamennyien erről a képről írtatok, holott egy hozzászólásomban külön felhívtam a figyelmet, hogy nem a képről kell írni.Viszont a játék másik fele vígaszt nyújtott, mert a Renga láncsort szépen betartottátok!

A játékra 14 vers érkezett, a feltevés sorrendjében.

1. Edit Szabó: Fénylő sötétség
    Szép Renga-csokor, amely a feltett képen látottak alapján egy kis falu fölötti meteorit zuhanásáról szól.

"Éjjeli csendet
felrázza az álmából,
háborgat rendet
az emberek lelkében,
felébred a fájdalom"
A félelem mellett felmerül a kérdés: vajon honnan érkezett ez a meteorit? - Szótagszám rendben, ami tetszik, vannak benne rímes sorok, ami nem feltétele a Rengának, ha mégis rímel valaki, akkor általában a 3. és 5. sor rímel. 

2. Orosz Piroska: Renga vers -Érzelmi síkon a hulló csillagban szerelmedet látod, keresve a szépséget, megtalálva hamvas lényed...Szótagszám rendben, szép Renga-lánc.Elírás: minnden(helyesen: minden)

3.Márta Bosnyákné Herpauer: Az én apám - Valóban a témára írt nagyon szép Renga-láncvers, egy fájdalmas emlékről, édesapád haláláról. Fájdalmasan szép, tökéletes vers.

4. Margit Szabó Kila: Csillaghullás-Szép természeti képekkel ecstelt Renga láncsor, szi

ntén rímes sorokkal, tetszett!

"Egy csillag zuhan
égi, szép fénycsóvával
ember csodálja.
Szikrázva eső csillag
eltűnik föld gyomrába."

5. Szabó Judit Gyöngy: Kívánj valamit- Csillaghullással kapcsolatos kívánságról írtál, sorsunkat kísérje szeretet. Megható, szép Renga láncsor.

6.Ildikó Lukácsné Alföldi: Hulló csillag

"Egymagam vagyok
pedig reád gondolok
érzem illatod
nélküled más vagyok most
magányomban üstökös."- Ez a magányos érzés kíséri végig a verset, a másik hiánya.Mint Renga láncsor, rendben.

7. Erzsébet Egri:Fekete Karácsony -a játékkiírásnak megfelelően egy fádalmas emléket idéztél fel, édesapád halálát Karácsony első napján. Fájdalmas, szép Renga láncsor, kár , hogy nem sikerült versszakokra bontva feltenni. (kellett helyesen)

8.Eleonóra Kertészné Rotter: Amit az ég üzen- Csodálatosn szépet írtál a kék égről! Tökéletes Renga láncsor!

9.Éva Hirth: hulló csillag lettem-

"Vele ragyognék,
az éj hiába sötét,
ő a mindenem .
Így hulló csillag lettem,
hogy folytassam életem ?"
E néhány sor mindent elmond! A hulló csillagban keresed szerelmed, míg Te magad is az lettél...Olyan szép a rímelésed, nagyon tetszett!

10. Bíró Antalné Marton Veronika: Leszállt az este-Szintén a csillagképekről írtál, a göncöl szekérről, fiastyúkról, ahogyan halanak az égen, vajon hová jutnak? Szép Renga láncsor.

11.Istvánné Keresztes: Csillagom vagy Egy csillagról írtál egy szép Rengát, amely sorsod kísérője, Veled van álmaidban, amit szeretsz, féltesz.

"Napfénye éjben
Csillagom úgy féltelek
Nagyon szeretlek
Olyan sokszor elmondom
Ismételem nem feledem"

12. Mátyás Rita: Örök szerelem -Egyedül ülsz, mégsem magányosan, nézed a csillagokat , mintha szerelmed ölelne, örök időkig. Nagyon szép Rega sor, szép rímeléssel.

13.István Rostás: Negyven éven át 185
Szép Renga sor a vágyakozásról. Itt is feltevéskor összemosódtak a sorok, magamban szétválasztottam őket. Az1.versszak 4. sorában elszámoltál egy szótagot...

14.Joli Szep. Ízlelgetve:- Kicsit összegezésnek érzem ezt a verset a játékról, buzdítás és kételyek az új felé. A vers nem Renga láncsor..

A fentiekre tekintettel úgy gondolom, méltánytalan lenne, he rangsorolnám a verseiteket.
Kiemelném Márta Bosnyákné Herpauer, Egri Zsóka és Rostás István versét, mert ők a kiírásnak megfelelően teljesítettek. Gratulálok!
Egyúttal megköszönöm Piroska Orosznak, Bíró Antalné Veronikának és Szép Jolikának, mint adminoknak, hogy ők is megtiszteltek verseikkel és írtak a játékra.

Köszönöm valamennyiőtöknek a résztvételt, a szép Renga láncsorokat és további sikeres játékokat kívánok, mer a játék komily dologés mindenből tanulni lehet!

Szeretettel: Bartha Ilona

Álom után

2018. február 5.

Találkozás

A nő:
Végre tavasz van, kipattantak a rügyek, ágyásokba kerültek a korai magok. Felüdülés a hosszú tél után érezni a tavasz illatát.
A nő készülődik, vár valakit, a férfit, akit még sosem látott, de virtuálisan ismerte. Mennyi az ilyen ismerős, némelyik rámenős, zaklató, a láthatatlan álarc mögé bújva Istennek képzeli magát, akinek mindent szabad! Keserű tapasztalatok!
De a férfi más. Similis simili gaudet!( Hasonló a hasonlónak örül). Kicsit olyan, mint ő. Néha úgy érzi, mintha az ikertestvére lenne, de az nem lehet, hiszen idősebb nála. Talán a barátja?Igen, jó lenne, ha a barátja lenne, egy kicsit tán az is-gondolta a nő.
De a barátság nagy szó! Nagyobb, mint a szerelem! A nőnek sok gyerekkori barátja van, akik valójában már a testvérei. Együtt viháncoltak, csintalankodtak, nevettek,- sírtak, mert a számuk egyre csökken, el-el távozik valaki az időösvényen.
És a férfi? Jött valahonnan, ki tudja, de a nőt különös érzés fogta el, néhány levélváltás, gondolatcsere után úgy érezte, ha tükörbe néz, a saját arca helyett a másik arcát látja.A BARÁTOM! Melegséget érzett, ugyanakkor félelmet. A nőt nem érdeklik a külsőségek, de vajon a férfi is ilyen-e és nem fog csalódni, ha meglátja? Nem tudja,csak áll ott az étterem előtt, ahol a férfi majd befordul a kocsival, ahogyan megbeszélték.
A férfi:
Egész jól megy ez a csotrogány! Elindultam, elég messze lakik ez a nő, de úgy érzem, meg kell ismernem, elvégre én vetettem fel,hogy mielőtt meghalunk, látnom kell, mert...én így akarom. Hát most majd meglátom, ki ő-bár valójában már megismertem, gondolom én,-aztán ki tudja? Talán barátom lesz, vagy már az is? Nem, az ember ne bizzon senkiben, majd meglátjuk. A “majd” még ott lóg a levegőben...Jó lenne, ha nem csalódnék!
Hol is kell befordulni? Igen, ott vár a nő, megállok, tétován megindulok felé, ő is tesz néhány lépést felém. A nő akkor úgy érzi, nem ismeretlen, valahol láttam már, ő az!-és fut a férfi felé, a nyakába csimpaszkodik és potyognak a könnyei.”Azt hittem, sosem látlak!”-suttogta. A férfi megsimogatta az arcát és meghatódva mondta: “itt vagyok!”

Ekkor feébredtem. Az ágy szélén ülve az ablakot bámultam, láttam, bár süt a nap, még mindig tél van s a szemközti ház tetejéről az olvadó hó lassan csúszik lefelé és a hólé monoton csorog az ereszről. 

/BT/