Siklik a csónak

 Szonett 66.

Siklik a csónak a csendes tavon,
mint vízisikló a parti nád között,
sejtelmes hold világit a tó fölött,
ahogyan fény vezet a vándorúton.

Mert mi vagyunk a csónak, hánykolódunk,
életünk néha békés tó felszíne,
örömökkel és csodákkal van tele,
csillogó csillag fényében úszunk.

De ha a csönd felett háború dúl,
az ég is haragosan felmordul,
viharos széltől csónakunk széthasad..

Tekergő örvény lehúz a mélybe,
bízol-e magadban, élni akarsz-e?
Hát mutasd meg, erős vagy! Rúgd föl magad!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

MELANKÓLIA

Kihűlt emlékeket
melegítek szívemben,
kaparom a régi képeket,
némelyik úgy belém égett.
Cudar bő idő!
Hát nem hagysz?
Oly szép némelyik kép,
már csak ez van nekem,
mert a jelen
képtelen, bénító, riasztó,
ürességtől kongó szívkamra..
Léket vert belé a magány,
- s csak talány-
lesz e még jövő képem
amíg lélegzem..

B Ilona Tóthné
Kép: Internet

AZ ÉN KÉKMADARAM

KKK 33. játék
Shakespeare-i szonett
Megadott szavak: világ, szomorú,szerelem,csoda,menny

Fogaim közt némán vacog a vágy,
nem az égő szerelem tüze hajt már,
de az emberi szív nem egy tört tárgy,
melyet körbefon s mélybe ránt a hínár...

E szomorú világ bennem lüktet,
valami nagy-nagy csodára vágyom,
mely felrázná e szürke életet,
de nélküled marad ez már csak álom.

A fecskék is ülnek útra készen,
új csodák várják őket őszi fényben
s repülnek majd boldog reménységben.

Az én kékmadaram a kék égen
száll, soha  nem találom már, úgy érzem,
talán a mennyben egyszer elérem..

B Ilona Tóthné