Hát ilyen nincs!... Ide a rozsdás bökőt, hogy én ezt a férfit már láttam valahol?...
"A nő hullafáradtan ért haza péntek este a munkából. Egy gyors zuhany
után vacsorához készült. Fogott egy serpenyőt, bele egy kevés olajat,
majd tojást ütött bele. Mellé tett még két füstölt virslit és amíg
sültek reszelt egy kevés sajtot is, hogy majd a végén rászórja. A
tálcára kikészítette az evőeszközöket, zöldhagymát és egy sajtoskiflit.
Az egésszel az ágyra telepedett a könnyű hálóingében és bekapcsolta a
laptopot. Észrevette, hogy egy ismeretlen, magát üzletembernek kiadó
férfi ismerősnek jelölte a facebook-on. Rákattintott az adatlapjára és
kikerekedett szemekkel kezdte bámulni..."
Ámult, bámult! Ó, de sok este ámult ezen a furcsaságon, ugyanis csak esténként ért rá ámuldozni, a mindennapok munkálatai akkor engedtek neki idő arra, hogy böngészgessen a laptopon, törölje a közösségi oldaláról a naponta szinte hadseregnyi, távoli országokban szolgáló(és mind özvegy!) katona jelölését, miközben eltöprengett azon, honnan kellene őket ismernie. Csak nem toborzó lett az oldala?
De félretéve eme furcsaságot-rólam van szó- én elhatároztam, hogy nem engedek a csábításnak és arra gondoltam, nem is írok erre a játékra, ugyanis ez nem játék! A magam részéről a számítógépet a legnagyobb találmányok között tartom számon, de mint minden nagyszerű dolognak, ennek is vannak árny-oldalai. A világ itt hever a lábaim előtt, ill. a monitoron, rengeteget tanultam ebből a szerkenygyűből, sok ismerősre, barátra tettem szert, némelyikükkel személyesen is találkoztam...
De egy dolgot soha ne felejtsünk el, ahogy a közmondás mondja: nem mind arany, ami fénylik! Az arcnélküliség sokakat felbátorít arra, hogy nem a valós személyiségüket "adják", más bőrébe bújva szerepeljenek, más szavaival "ékeskedjenek". Tehát rendkívül oda kell figyeni, óvatosnak kell lenni.Mert még így is előfordulhat, hogy "ide a rozsdás bökőt, én ezt a férfit már láttam valahol"...
Ez vonatkozik az itt kialakult barátságokra is. Én tisztelem a barátságot, az ember nem csalódhat mindenkiben és ha arra érdemesnek tartja a másikat, bizalommal forduljon hozzá. De egy ilyen kapcsolat kialakulása véleményem szerint már magánjellegű kérdés. Én soha el nem árulnám a barátomat, semmilyen vonatkozásban-még egy "játék" keretén belül sem fedném fel valós személyét..Találkoztam itt, a Magazinban olyan személyekkel, akik a nagy o-line szerelem elmúltával kígyót, békát kiabáltak egymásra,itt közölt cikkekben...Kérdem én, kire tartozik ez?
Egy idézet a barátságról:
"A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik, amelyeket nem lehet
szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember aki, ha tudja,
hogy fájni fog akkor i
s megmondja az
igazat. Akkor is, ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója.
Kimondja. Megvárja, amíg darabjaimra hullok. Aztán újra összerak. Aki ha
sírok addig marad velem, amíg nem nevetek a saját magam
szerencsétlenségén. A legszebb a barátságban pont az a dolog, ami
leírhatatlan... Az, hogy van köztetek egy olyan kapocs, amit semmi sem
szakíthat meg. Sem az idő. Sem a halál. Az, hogy érzed, hogy veled van
akkor is, ha kilométerek választanak el titeket... "
- Erről van szó! Azaz nem lenne fair dolog, ha a másra nem tartozó érzéseket világgá kürtölném. Ez természetesen ugyan így vonatkozik a másik félre is.Tehát olyan barátot válasszunk, akiben 100%-ig megbízunk.Ha valahol mégis kilóg a "lóláb", vonjuk le a konzekvenciát, tévedtünk, mindenkivel megtörténhet, -szép csndesen fejezzük be.
Nekem ez jutott eszembe erről a játékról, lehet, hogy nem értetek vele egyet, de én így érzem...
Bartha Ilona
Kép: Net
