s eltakarna mindent
ami fájó!
bárcsak esne a hó,
fehér lepel alá temetné
a félelmeket, kétségeket,
az elvesztett reményeket,
s ott rohadnának,
mint a lehullt levelek...
Szívná magába a szeretetet,
hogy nedvétől magként duzzadva
millió hajtásként törne elő,
s virulna, mint tavasszal
a virágos mezö...
bárcsak esne a hó,
hogy az ujjanm hegyével
belevésett szó
örökre megmaradna,
s lenne mindenkinek
boldog karácsonya...
Bartha Ilona
Kép: Net
