mint a végtelen csend, ,
elhagyatott, hallgatag vár,
csak a szél dudál oly régen,
csend sikolya a falak között,
jég, hó recsegés kint, télen...
Mégis, mégis, dermesztőek
a hírek,- beszivárognak,
karambolok, házak égnek,
gyerekek lopják a tüzelőt,
-tolvaj szegények melege-
ők még nem büntethetők.
Csendkapumon dörömbölnek
a külvilág rút rémei,
zaklatói csendemnek.
Én a magányt választottam,
hagyjatok élni békében,
mert elveszek a zajokban...
Bartha Ilona
Kép: Net
