2013. június 22., szombat

ZÜMMÖGI

,
ontja illatát a zsálya
tele kék-lila virággal
magasra nőtt kóró-szára,
lenéz a  nyiló rózsára
ülök mellette a sámlin
iszom kávéébresztőmet
beterít harmat-pelerin
napsugár issza a nedveket
züm-züm, hallom barátomat
ki minden reggel üdvözöl
a kékes szárnyú darazsat,
amint kering fejem körül
elneveztem Zümmöginek,
termetes, de nem lódarázs
zümmögése vidám ének,
örülök reggeli zenémnek
napfényes  így minden reggelontja illatát a zsálya
szép az élet Zümmögivel,
s ha a zsálya elvirágzott
nincs vége az életének,
lel magának új virágot..

Ilona B. T.


16 hozzászólás
Hozzászólások
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm mindkét Jutkának! :)
Kovács L. István
Kovács L. István Szép képek, nagyon jó a vers hozzá!
Éva Zsolt
Éva Zsolt De szép! Hogy hozzám miért nem fújta a szél? :-)
Xénia Szalkai
Xénia Szalkai Csináltál már a fecskefűből kenőcsöt ?
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Nem csináltam még, de kipróbálom..:)
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm Mindenkinek! :)
Kozák Mari
Erzsike Soósné
Erzsike Soósné Olyan terebélyes szereti uralni a kertet..
Éva Anna Ugró
Katalin Fehér
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné És nagyon illatos! Én szeretem..:)
Etela Dvorák
B Ilona Tóthné
Gabriella Kerekné
Ibolya Kaszt
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Mindenkinek köszönöm szépen! :)


2013. június 20., csütörtök

HŐSÉG

madarakat hallottam
rekedten csicseregni
kiszáradó faágon
áttörve a hőségfalat
,

élesen belejajongtak
verejtékező csöndembe,
elcsigázott testem
ájult álmából feriadt,
már nyugatról tűz a nap,
kacsingat a méla este..
de a hőség megrekedt,
nem inalt el a lator,
fejemnél fúj műszelet
egy morgó ventillátor..

2013. június 19., szerda

ŐRÜLET EZ A NYÁR



,




Valami őrület ez a nyár

tüzes porfelhőt okádó gyár

perzsel és éget

mint a sósav,

mely a kezemre tévedt

csontig hatoló hőlavina

temeti égő testem.

Valami őrület ez a nyár,

elég volt, kivagyok.

Ki vagyok? Azt sem tudom már,

talán űrszemét, mely idetévedt,

fortyog a lucskos katlanban.

De jön majd az este

Enyhül talán

mint pislákoló parázs

lassan megszűnik a tűzvarázs

holdfényénél elégek

álmomban

szürke hamu leszek.

Ilona B.T.

2013. június 18., kedd


A SZERELMES NAP

Fülledt nappalok, álmatlan éjszakák,
mintha kilyukadt volna egy nagy nap-zsák,
kutyanyelv-lógató irdatlan hőség,
szemünkbe törtető verejték.
Itt a forró nyár,vártuk, nem kétséges,
szenvedünk, pedig csak a nap szerelmes..
Mohón elnyeli szerelmetes hajnal
cseppjeit s átöleli sugárkarral,
magába szívja éltető nedveit
s emészti hajnal harmatkönnyeit.
Mert a szív, a SZÍV az, ami nincs neki,
tüze ég és lángol, de szív nélkül-semmi..

Ilona B.T.
Kép:Net

HEGYEKET EMELNEK

hegyeket emelnek
reklámokból és
szórólapokból
tornyosulnak
fejünk felett
óvva intenek
mit, hol, hogyan,
mennyit és kitől,
csak azt nem tudom
miből?
Mi csak pislogunk
a kupac alatt,
mindenki keres és
kutat,
ássuk a járatokat,
mint vakod a föld
alatt,
talajvízként tör föl
az új ár, ÁR!
Hömpölygő papirfecnik
sodrásában
kapaszkodóm nincs
elúszott már minden
kincs,
vergődöm, mint
szárnyaszegett madár
mikor lesz
vége
már?

Ilona B.T.

2013. június 16., vasárnap

JÖVŐ-ÉNEK


JÖVŐ-ÉNEK

Ilona B.T.

építsünk jó gátakat
ne vigyen el az áradat

adjunk enni éhezőknek
bizony, sokan csak tengődnek

legyen itthon munka, pénz,
itt teremjen meg a méz

az ifjúságnak jövő kell,
építkezni ezerrel

fejük felett legyen tető
hogyha fejünk lágya be nő

aki pedig didereg
oszd meg vele meleged

fogjunk össze emberek,
ne kéz mossa a kezet

mily szép a környezet,
ha nem dobáljuk a szemetet

ne írtsuk az erdőket
halljunk madáréneket

jegesmedvék éheznek,
olvadoznak a jéghegyek

mert úgy lenne jó tralala
ha a világ haladna

épitsünk jó gátakat,
ne vigyen el az áradat..

AMIKOR VOLTÁL

Renga láncvers
Ilona B.T.

,amikor voltál
oly egyszerű volt minden
vig dalt daloltál
gombát szedtünk a réten
virággal koronáztál

amikor voltál
tengerekben fürödtünk
akkor még volt nyár
este halk zeneszónál
álmodoztunk partokon

amikor voltál
néha picit cívódtunk
de nem volt oly gond
amit meg nem oldottunk
és fogtuk egymás kezét

már régen nem vagy
csak a fájdalom maradt
komor, bús szavak
mély, tátogó üresség,
óh, bárcsak itt lennél még..