A MEGLEPETÉS

Tegnap nem éreztem magam valami jól.Talán az időjárás az oka, ez a semmilyen tél, hogy alig alszom, éjjel felkelek és kinyitom az ablakot, hallgatom a csöndet és mélyeket szívok a levegőből, miközben a rakoncátlan szív egyre gyorsabban kalapál. De gondolom, nem csak én vagyok így.
Izgalom is volt bennem, tudtam, hogy ma megint autókázni kell, bemenni a városba vásárolni. Sose szerettem vásárolni, mert szokatlan a nyüzsgés, némely helyen a sorbaállás, az árúk tapogatása, stb.
Meglátogattam még a húgomékat, beszélgettünk, aztán már épp' indulni készűletem,mikor jött egy telefon, hogy a keresztfiam barátnőjének az anyját szívinfarktussal most vitték be a kórházba. Istenem, alig múlt ötven éves! Ez borzasztó, mit tesz velünk ez a zaklatott élet..
Fáradtan értem haza, elpakolásztam, gondoltam, pihenek egy kicsit. Ilyenkor "felpakolok" újságokkal, olvasgatok, miután a kutyát és a macsekokat elláttam, ezek a legnyugodtabb óráim,teljesen kikapcsolódom.
Aztán egy órával ezelőtt eszembejutott, hogy a karácsonyi dolgokat még nem pakolásztam el, az apróbb ajándékok is még az asztalon hevertek.Megkívántam a csokit és emlékeztem rá, hogy a menyem egyebek mellett küldött egy nagy táblával, amit nem bontottam fel,szép díszcsomagolásban ott feküdt a gyetyák mellett. Eljött az alkalom-gondoltam, most éppen jól fog esni, jó súlyos volt, egy hónapra-való.
Mikor kibontottam, a lélegzetem is elállt, mert egy kis márványtáblát tartottam a kezemben, egy háziáldást!Annyira elcsodálkoztam, hogy még a csokoládéról is megfeledkeztem..

HÁZIÁLDÁS

Hol hit,
      OTT SZERETET
hol szeretet
      OTT BÉKE
Hol béke
      OTT ÁLDÁS
Hol áldás
      OTT ISTEN
Hol Isten
      OTT SZÜKSÉG
               NINCSEN     Köszönöm, Bea, tudod, mire van szükségem!:)

B Ilona Tóthné
Kép: saját

SZELID VÁGY MÁR

Megadott szavak: szelíd,vágy,sekély,bárd,anyaföld,kavalkád,sodrás,ringat,éltető,szirom


Szelíd vággyá csendesült a szerelem,
mint tobzódó hullámok a tengeren,
mikor vihar után megtört sodrással
elpihennek a sekély parti fövenyen..
Csak a tűnő tündöklő múlt záporoz
valami szüntelen rég-volt lüktetéssel.

Sejtjeink sóvárogva visszavágynak
a szírmokat ringató éltető nyárba,
tavaszi szivárványos szín-kavalkádba,
s feküdni fűillatú anyaföld karjába.
Nem fáj,csak néha oly jó repülni testetlen
emlékek szárnyán tűnődni nesztelen..

Visszarévedni, mielőtt a bárd lesújt,
s lesz az öreg testben az ifjú lélek is múlt..

B Ilona Tóthné

FORGÁS

Bámulom a csillagokat
Ezernyi lámpását az égnek
Sejtelmesen ragyognak,
Mit üzennek nékem?

Nem jön álom a szememre,
A csodalátvány fogva tart,
Csak nézek a nagy semmibe
Ember nem jut oly messzire.

Az univerzum végtelen
Érzem,nem vagyok senki sem,
Egy magányos pont talán
A világegyetem szinpadán

Már hajnalodik,mikor lassan
A lámpások kialszanak
A felkelő nap elő bújik
Sugarai az árnyakat elűzik.

Az új nap elkezdődik..

Ilona B .T :
Kép:net

MENNED KELL

Vándor, ki ott ülsz az útmenti fa alatt,
kezeddel hátrasimítod arcodba hulló hajadat,
töprengve a világ dolgán, -múlton, jelenen, jövendőn,
nézed, amint a felkelő nap a hegyek mögül előjön.
Pihenned kellene, ülnöd merengve,
de sebzett lábaiddal felállsz remegve,
kínlódva vonszolod magad, nyeled az út porát,
lelked nem nyugszik, menned kell tovább..

Mert olyan messze és távolra vezet még utad,
míg egyszer e világon megtalálod önmagad..

B Ilona Tóthné
Kép:saját

Egy kimondott szó

meddig fáj egy kimondott szó
mit felejteni nem lehet,
bezárva a szívkamrába
mindig kitőr, mint vad csikó
szilaj vágtája testemen
átnyargal s fut zabolátlan
a lélek kúsza viharában..
hol van a sebet gyógyító
idő, várom, de nem jön el
talán egyszer velem együtt
emlékeimmel múlik el..
akkor már nem mardos tovább,
mint maró sav a rozsdás vasat,
nem számít már, nem lesz fájó,
sem nekem, sem másnak bántó
egy rosszkor mondott sebtépő szó

B Ilona Tóthné
kép: net