Közeleg az éj, gubbaszkodnak már a nappali árnyak
a sötétszürke homályban, fetrengenek az égi szőnyegen,
csak a Hold fénye világít igézőn,rejtelmesen,
s álmokat hordoz és kegyesen oszt
alvó lények csillagos udvarában.
Ifjú koromban az álmokat nappal szőttem
s az éji gonosz lények karmaikkal lerombolták,
amit felépítettem és az omladozó falak alatt
hiába kerestem önmagamat..
Most, éltes időmben várom az álmokat,
a ráncos lét lett szürke, s a sötét napokat
az idő-folyó sodorja egyre messzebb,
éjjelente élem meg a nappali reményeket,
s barátaimmá fogadtam a sárkányokat.
Álmaimban az lehetek, aki szeretnék,
koronámat nem veri le az ocsmány lét.
Hajnalonta, mielőtt az álmom tovaszállna,
barátom a Sárkány vállamra ülve fülembe súgja:
-ne félj, jövök még,-
aztán elrebben, várja a sötétség.
S én a nappali fényben
újra várom az éjjelt..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
