A titok
Gyönyörű nyári délután volt, a hatalmas diófa
alatt, az árnyékban felállított asztalnál Erzsike serénykedett, János a
kerti tűzhelyhez hordott fát.
Nagy nap ez a mai! Meghivták a lányukat az unokákkal bográcsozni.
Erzsike aprította a húst, krumplit, zöldségeket pucolt. Nagyon boldog
volt, tudta, hogy a gyerekek nagyon szeretik a kerti sütést-főzést, igy
nyaranta többször is ilyen alkalmakkor összejött a család.
Erzsike és János már több, mint 35 éve házasok. Nagy szerelem volt az övék! Mindketten nagycsaládból származtak és amikor összeházasodtak, az volt az elképzelésük, hogy legalább három gyermekük lesz.
Évekig próbálkoztak,-sikertelenül. Végül öröbefogadtak egy elhagyott csecsemőt, akiért a szülők sosem jelentkeztek.
Az ország másik felére költöztek, senki nem tudta meg, hogy a kislányt nem Erzsike szülte, a születési anyakönyvébe is az ő nevük volt beírva.
Imádták a kislányt, János minden munkaalkalmat megragadott, hogy semmiben ne legyen hiányuk, a kislány jó tanuló volt, továbbtanult, a férjét is az egyetemen ismerte meg. A kis család teljes harmóniában élt, mióta pedig az unokák is megszülettek, Erzsike és János a mennyben érezték magukat.
Amíg a lányuk kicsi volt, Erzsikének nem sok ideje volt családi dolgokon rágódni. A napi munka, a gyereknevelés, a mindennapi feladatok teljesen lekötötték. Mióta nyugdíjas lett, azóta viszont egyre feszítette a titok. El kellett volna már mondania a lányának, hogy nem ők az igazi szülei? Újra- és újra elhessegette magától ezt a gondolatot, mert úgy vélte, törést okoznának a lányuknál, ha maguk közé rángatnának két árnyékot a múltból, két embert, akik soha nem törődtek vele, csak ők hívták a létbe. Az okmányok is rendben vannak. A titok így titok maradt.
De ahogy telt az idő, Erzsike egyre feszültebb lett, gondjait magába fojtotta, szinte fulladozott.
Most is, ahogyan ott ült az asztalnál és készítette a bográcsozni valót, ez járt az eszében. El kellene mondania a férjével egyetemben az igazságot, mert úgy érezte, nem bírja tovább és összeroppan. Kérdések és válaszok özöne zúdult rá.
Hogyan döntsön?
A cikket írta: Ilona B. T.
Erzsike és János már több, mint 35 éve házasok. Nagy szerelem volt az övék! Mindketten nagycsaládból származtak és amikor összeházasodtak, az volt az elképzelésük, hogy legalább három gyermekük lesz.
Évekig próbálkoztak,-sikertelenül. Végül öröbefogadtak egy elhagyott csecsemőt, akiért a szülők sosem jelentkeztek.
Az ország másik felére költöztek, senki nem tudta meg, hogy a kislányt nem Erzsike szülte, a születési anyakönyvébe is az ő nevük volt beírva.
Imádták a kislányt, János minden munkaalkalmat megragadott, hogy semmiben ne legyen hiányuk, a kislány jó tanuló volt, továbbtanult, a férjét is az egyetemen ismerte meg. A kis család teljes harmóniában élt, mióta pedig az unokák is megszülettek, Erzsike és János a mennyben érezték magukat.
Amíg a lányuk kicsi volt, Erzsikének nem sok ideje volt családi dolgokon rágódni. A napi munka, a gyereknevelés, a mindennapi feladatok teljesen lekötötték. Mióta nyugdíjas lett, azóta viszont egyre feszítette a titok. El kellett volna már mondania a lányának, hogy nem ők az igazi szülei? Újra- és újra elhessegette magától ezt a gondolatot, mert úgy vélte, törést okoznának a lányuknál, ha maguk közé rángatnának két árnyékot a múltból, két embert, akik soha nem törődtek vele, csak ők hívták a létbe. Az okmányok is rendben vannak. A titok így titok maradt.
De ahogy telt az idő, Erzsike egyre feszültebb lett, gondjait magába fojtotta, szinte fulladozott.
Most is, ahogyan ott ült az asztalnál és készítette a bográcsozni valót, ez járt az eszében. El kellene mondania a férjével egyetemben az igazságot, mert úgy érezte, nem bírja tovább és összeroppan. Kérdések és válaszok özöne zúdult rá.
Hogyan döntsön?
