HA MÉG KÉRHETLEK

A szívemen nyargalásztál,
nagyon sokszor belém rúgtál,
sötét hajam ritkítottad,
hófehérre fakítottad,
kitépted egy-két fogamat,
mélyítetted ráncaimat.
De ez még mind nem elég,
meggörbült a büszke derék...
Mit ártott neked a társam?
Meggyötörted, ledaráltad!
A hitem is néha inog,
testemen villog a billog..

De nem lenne fair a dolog,
ha csak a rosszról dalolok.
Adtál örömteli perceket,
testi-lelki szerelmeket,
nyugtató levendula illatot,
színes virágokból csokrot,
fenyőfámon madárfészket,

kezemre rebbenő lepkéket.
S ha kérhetlek még, adj tüzet,
mert a szívem érted lüktet...

Én, míg élek hőn szeretlek,
te bús-gyötrelmes, édes Élet!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

DÉJA VU

Egy késő nyári reggelen
mentem a nedves úttesten,
az ősz már harmatot prüszkölt,
dió hullt a fáról szemközt.

Nem jártam még itt sohasem,
adtál egy címet, keresem,
üres volt az utca, a tér,
az eső csendesen szemerkélt.

Hirtelen elkapott egy furcsa
megmagyarázhatatlan érzés,
az emlékezet oly kurta,
gondoltam, talán tévedés.

De a ház, ahol megálltam
oly ismerős, én itt jártam!
Álom kísértene éberen?
Az udvar, a kút él bennem...

Tétován kopogok a kapun,
-itthon vagy, kedves?-kiáltom,
levelek rezzentek a fákon,
elhúzott függöny az ablakon..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

18 Kővári Bohóczky Gábor, Gyöngyi N Fehér és további 16 ember