Ma a hőség KO-val kiütött. A délelőttöt még átlébecoltam, de délután nagy dérrel-durral vihar jött, keztdtem örülni, hogy este nem kell locsolnom. De ahogy jött, úgy el is ment, semmi nem lett belőle, csak a rosszullétem. Kicsit ledöltem, el is aludtam a nagy fülledtségben, ami a délutáni órákban nem szokásos nálam, viszont ahogy elnézem, lassan szokásommá válik. Az ember szervezete próbál alkalmazkodni a körülményekhez. Talán sikerül a szervezetemnek, de valójában van, amihez képtelen vagyok alkalmazkodni. Többek között ahhoz a kb. nyolc macskához,-pici cicák is vannak közöttük- akik úgy érzik, nálam találták meg a földi paradicsomot. Esznek,-nem esznek, seprőnyél ide,vagy oda nem tágítanak, pedig a kutyám halála óta nem kívánok többet semmilyen állatot tartani.Sokkal érzékenyebb vagyok annál, hogy elnézzem balsorsukat. Idegileg kicsit ez is megvisel, tehetetlennek érzem magam...Ezek nem kóbor-állatok, de messze vagyunk még a felelős állattartástól...
Remélem, Nektek szebb napotok volt, jó estét kívánok!
Nap végén
Újra itt az este,a pihenés ideje
Sötétedik, a nap behúzta szárnyait,
valahol egy másik féltekén világít.
Oh, ezek az esték nap-nap után,
fáradtan fogyasztom vacsorám,
egy jó fürdés majd feüdít,
úgy hiányzol, nem vagy itt..
Múlik az idő, élek, vagyok,
néha magamnak is hazudok,
hogy egyszer megbékélek majd,
várakozásom oly sok éve tart..
Talán holnap..Lefekszem,
ágyam szélén ül az Isten,
s lehúnyt pilláim mögött,
álmom új világba szökött..
/BI/
