2018. december 27., csütörtök

Újévre /Játékra /

Megadott szavak:újrakezdés, csalódás, megértő, fekete, csiklandós

Eltelt ismét egy év. Még néhány nap és elérkezik az újrakezdés. Bármilyen nehéz évet, sok bút, bánatot, örömet hagyunk magunk mögött, az elkövetkezendő év mindig reményekkel indul, vágyakozva egy szebb és boldogabb évre, mint ami volt, fogadalmakkal, tervekkel, nagy elhatározásokkal. Mert az ember boldogságra vágyik, de mint semmit, azt sem adják ingyen. Nekünk kell megteremteni boldogságunkat. Nekem már annak reménye is boldogság, hogy megérhettem egy újabb évet.

Az a szokásom-így év végén, hogy számbaveszem, mit kellene elvégeznem a jövő évben. Terveim között olyan dolgok is szerepelnek, melyeknek elvégzését néhány év óta halogatom, mert mindig úgy éreztem, meghaladja az erőmet. De most elhatároztam, hogy összeszorítom a fogamat, nem akarok csalódást okozni magamnak.
Ezen tervek egyike a kis kertem közepén álló égigérő-van 20-25 m-fenyőfa kivágása. Már a gondolatra is fekete felhők gyülekeznek felettem,vérzik a szívem érte, alig volt 15 cm, mikor a Bükkből hoztam, én neveltem. De az évek alatt óriássá fejlődött és én soha több telet nem akarok végigreszketni, hogy a ráfagyott, jéggédermedt hó hatalmas súlyától nehezülve mikor dől rá az épületre. Sajnos kosaras daru nem fér be a kertbe, így csak "alpinista"módszerrel próbálom majd kivágatni.
Aztán festetnem is kell, majd rémálmom, a jogosítványom megújítása és a  kocsi műszaki vizsgáztatása következik. Tehát semmi betegség,-egészséges életmód! Ennek érdekében néha elmegyek a körzetorvoshoz, hogy ott a falra kifüggesztett betű-sorok egymásutánját titokban bemagoljam, bizonyítva majd éleslátásomat. Eddig bevált ez a módszer, csakhát már benne vagyok a korban(kórban) és két év alatt elfelejtem...No, meg új szemüveget is kell csináltatnom.
De sorolhatnám még a tennivalókat és ez nem is baj, mert idővel rájön az ember, minél több a terv, annál jobb, hiszen szürke kis életünket ezek megoldása teszik értelmessé, változatossá.
De a leg lényegesebbről még nem is írtam. Még többet, még jobban szeretni,-a rokonokat, barátokat, szomszédokat, egyszóval embereket! Szeretni,-a szó nemes értelmében, csiklandozás nélkül.
Most például nagy meglepetés ért karácsony másnapján. Kicsit bátortalanul átjött a szomszédnőm egy nagy tál süteménnyel. Váratlanul ért, meglepett, tudva, hogy nem vagyok "szomszédolós" tipus,meglepett, végtelenül örültem. Szabadkoztam, mire azt mondta, mindenki azt ad, amije van. Milyen igaza van! Emlékszem, mikor még volt telkem, egyik évben rengeteg tököm termett.Elláttam az egész utcát, néhány napig kínálgattam a tökeimet, dehát nekem akkor az volt. Meg körtém minden mennyiségben. De lám, én is el lettem látva egész nyárra paprikával, paradicsommal a szomszédnőm jóvoltából. Mindebből csak azt akartam kihozni -és ezt már többesszámban írom, hogy nagy odafigyeléssel, szeretettel legyünk egymás iránt. A szeretet nem kerül pénzbe, ne fukarkodjunk vele. Figyeljünk egymásra, megértően nyújtsunk segítő kezet annak, akinek szüksége van rá, hiszen soha nem lehet tudni, sor kerül-e ránk is.
Szeressük egymást, gyerekek!

Új év kezdődik...
/BI/