OKTÓBERI NAPSÜTÉS

B Ilona Tóth

Reggel már köd szitál,
harmatos a fű, szél fújdogál
október van, de a napsugarak
még szeliden simogatják a fákat.
Mint kis hiddal összekötött nyugalomsziget,
ha kinyitom a kertkaput, a sok fa integet,
óriási fenyőfám ágain meggyvágók ciripelnek,
örülnek a reggeli éltető fénynek.

Én mindenkinek csak egy fát kivánok,
mely alatt ülve feledteti a zajos világot,
hol a lélek pihenve megnyugszik,
nem a hétköznapokkal vetekszik.
Csend van és nincs demonstráció,
csak faágak rezgése és madárszó,
nem hallatszik a politikai lárma,
nem ver adók göcsörtös ostora.

S a Hiradó nem okád naponta vért,
nem öli meg testvér a testvért,
nem bolyonganak betegek az utcán
s ülnek százan kórházak folyosóján.
Én mindenkinek csak egy fát kivánok
Nyugalom-szigeten, mint itt a kertben,
gyönyörködni a szines levelekben,
októberben,csendben, kései napsütésben..
Kép: Net

3T

KESERŰ ILLAT

ÉTK 3.


Lehet akkor harmónia, béke és szeretet,
mikor az ember mindennapi gondok után üget?
Forgunk, mint csapágyban a kicsi golyók,
tengelyünk körül, s maradunk egyhelyben topogók.
Arcunk vörös a szégyentől, mint hemoglobinnal festett vér,
mert a sokévnyi élet-harc semmit nem ér..
Aranyszálakból szőttünk textil-álmokat
remélve, hogy az utolsó harmadban
kisüt majd ránk a nap.
De a kíméletlen idő széttépte az álmokat
keserű illattal telített a fiolányi térfogat.
Reménytelenség a megtört szemekben,
mint űzött vadnak az erdei remízben..

Bízom, hogy az új nemzedék álmait
nem ígéretek szakadó szálaiból szövik..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

ROZSDÁS LEVÉL
Szonett 69.

A kert végében van nekem egy sarok,
ahol csak a rozsdás levél zizzen,
lehullva a vállamon megpihen
s én a zajoktól távol álmodozhatok.

Képzeletem a messzi múltba repít,
látok egy kicsi lányt nagy szemekkel,
tekintete tele kérdésekkel,
amint csodálattal anyjára tekint.

Nekem is lesz családom, gyermekem,
és mesélek majd neki, mint te nekem?
Anyám átölelt s én ölébe ültem..

Azóta sok tavaszból érett nyár,
nyomukban már régen a fakó ősz jár,
kérdésekre a válasz : életem..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Már csak egy szám vagyok

Engem az Istenke birkatürelemmel áldott meg..

Történt, hogy lejárt a jogosítványom két napja. Tegnap elmentem az orvoshoz és a szükséges igazolást beszereztem.A többi intéznivaló a városban lévő Okmányirodára tartozik. Ezért nem aludtam egész éjjel, mert amilyen peches vagyok, biztosra vettem, hogy -ha máskor nem is, de ma a városba menet biztos igazoltatni fognak.Nagy szerencsém volt, megúsztam.
Az Okmányirodában kezembe nyomtak egy csekket, hogy adjam fel a postán, aztán menjek vissza, utána intézkednek.A posta kicsit odébb van, de egy szép parkon kell átmenni, gondoltam, majd meg-meg állok és csodálom a lombhullató őszi fákat. Ugyanis a fájós lábaim miatt a séta a leggyengébb pontom.No, végre odaértem, de amikor beléptem, hirtelen nem is tudtam, hol vagyok, azt gondoltam, talán a TESCO odaköltözött, mert nem láttam mást, csak mindenféle árúkkal megrakott polcokat. Újra kimentem és kerestem a megfelelő ajtót, de csak az az egy volt, ahol jöttem-mentem. Végre felfedeztem az ablakokat, örültem, mert nem volt előttem senki.meglobogtattam a csekkemet, mikor az ablak mögül a hölgy kiszólt, hogy hol a számom?
Elámulam, mert eddig a TESCO-ban, de a postán sem kellett semmilyen számot felmutatnom..
Újra keresésbe kezdtem, aztán a bejárattól kicsit távolabb megtaláltam a szám-adagoló masinát, majd kicsit ingerülten visszavágtattam számommal a kezemben az ablakomhoz, közben látom, mind a hat ablaknál az én számom villog, végig is mentem mindegyiken, végre az utolsó ablaknál befizethettem a csekkemet. Ezt letudtam-gondoltam.
Visszacsoszogtam az Okmányirodába, ahol szintén az ablak mögött ülő hölgy tudatta, hogy számot kell húzni.Örültem, mert ez legalább helyben van..
Aztán csináltak rólam egy horror-képet, majd elkérték a mobil-számomat, mert a jogsim csak egy hónap múlva lesz kész és majd értesítenek. A sok megrázkódtatás után a mobil-számom kiment a fejemből, szerencsére megelégedtek az e-mail címmel is.

Engem az Istenke birkatürelemmel áldott meg, de a mai nap után csak a birka maradt..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

VÁLTOZÁSOK

(Tenger hullámai)
Szonett

Ha vihar közeleg és szelek fújnak
Van, aki ököllel ver falakat,
Nem épit,hanem bont, van ki bólogat,
Mig mások a falak mögé bújnak.

Ha tenger hullámai fodrozódnak,
A bátrabbak kibontják a vitorlát,
Mig más partközelbe viszi hajóját,
De vannak, kik a parton tobzódnak..

Változások mindig lesznek, várhatók,
Útjaink nem egyformán járhatók,
Aki bátor, szembeszáll a viharral.

Életünket nyiltan, bátran kell élni,
Nehézségeikkel szembe  nézni,
Gyáva emberek sodródnak az árral..

Kép: Net

18Kovács L. István, Hitka Peter és további 16 ember

Hozzászólások

Sándor Turza

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 17 órája

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

Gabriella Kerekné "..A bátrabbak kibontják a vitorlát,
Mig más partközelbe viszi hajóját,.."-, nagyon tetszik,Ilona!

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 15 órája

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

Istvan Ozvegy like hangulatjel

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 15 órája

Jutka Andrásné Zvolenszki Ez így igaz Icukám!
Életünket nyiltan, bátran kell élni,
Nehézségeinkkel szembenézni,...Bővebben

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 15 órája

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

Széll Magdolna heart hangulatjel

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 12 órája

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

Katalin Rencsisovszky Milyen igaz, Ica !..van, ki csak bólogat smile hangulatjel .."Életünket nyiltan, bátran kell élni,
Nehézségeinkkel szembenézni,
Gyáva emberek sodródnak az árral. " like hangulatjel like hangulatjel heart hangulatjel

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 12 órája

Katalin Rencsisovszky válaszolt. · 2 válasz · 2 órája

Irén Szabó Becherer " Változások mindig lesznek, várhatók,
Útjaink nem egyformán járhatók," ....TETSZIK! smile hangulatjel

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 11 órája

B Ilona Tóthné Köszönöm! smile hangulatjel

Tetszik · Válasz · 1 · 2 órája

Válasz írása...

B Ilona Tóthné Mindenkinek köszönöm! smile hangulatjel

A SZERETET

Szép napot Mindenkinek!
Sajnos csak most tudtam belépni, mert egész nap nem volt áram. De nem is nagyon bánom, elmentem a dokihoz, mert lejárt a jogsim, holnap majd az okmámyirodában folytatom. Utána behordtam a virágokat, ami elég nagy munka, kevés a helyem, a "télikertet" nem fűtöm, így minden a szobákban landolt, kész dzsungel van itt..Gondolom, nem csak nálam van így!
Valamelyik nap István írt a szeretetről egy Haikut, nagyon tetszett a megfogalmazása.A szeretet nálam képekben:

A SZEMÉT

Voltam én gyermek, gügyögő,
szerettem a játszóteret,
építettem homokvárakat,
kezembe kutyapiszok nem akadt,
akkor még az ebek, hű barát lévén
házakat őríztek az udvar elején.
Most minden fertőző, pedig én
régen még tyúkkakit is ettem, a szomszéd ámult,
semmi bajom nem lett, csak anyám elájult.
Játszottunk háborút, homlokomon papír,
megbújtam bokor alatt, de hátsófelembe
törött üveg akadt..

Később sétáltam árnyas fák alatt,
tapostam levelek közt sörös dobozokat,
s mikor a ligetben gombázni akartam,
a semmi közepén ott termett
három zilált alak
s megfenyegettek, mondván
ez az ő területük, legjobb,
ha elhúzom a csíkot, mielőtt
elfogy legendás türelmük.
Szedtem is gyorsan lábaimat,
jobb, ha futok, mint
fekszem ott egy kupac alatt.

A város szélén, hol "nagy a
zsivaj, lárma"
szeméthalmok hevernek
békés nyugalomba.
A lomtalanítás nagy üzlet,
aki fogja, marja,
elözönli az utcákat
szemfülesek hada.
Az eredmény kész katasztrófa,
nagy szeméthegyből lett
szétszórva ezer aprók halma.
A sok szeméttől hogyan megyek haza?

Már az űrben is kering a szemét,
hová jutunk, mondd,-a föld nem elég?

B Ilona Tóthné
Kép: Net