ALKONYODIK

Teríti már vörös szőnyegét az alkonyat,
a lebukó nap lassan eltűnik a fák alatt,
sötét este húzza maga után a csillag palástját,

s majd a ködös éj tőle is átveszi hatalmát.
Az égi rengetegben álmok árván bolyongnak,
tudat alatti szférákban vágyak csordulnak,
felhőkben, folyókban s a szívemben szüntelen csobogva
omlanak szét könnyet vagy mosolyt fakasztva.
S mikor a pirkadat halvány fénnyel kopogtat,
szárnytalanul suhanva elviszi álmomat,
összetörten, ágyam szélén ülve kinyújtom karomat,
megragadnám a tegnapot, mert azt már túléltem,
de azt még nem tudom, milyen lesz a ma-létem..

B Ilona Tóthné
Kép: saját

A TÁSKA

Karácsony előtti utolsó munkanapján Julika arra gondolt, hogy végre lesz ideje estig nézelődni, vásárolni az ünnepekre.Két kolléganőjével megbeszélte, hogy előtte még pár percre meglátogatják az otthonában Marikát, aki már hosszabb ideje betegeskedett.
Julika tett-vett a kocsiban, helyet csinált a beülőknek, a táskáját a kocsi tetejére tette, az üléseken lévő cuccokat a csomagtartóba rakta.
Marika nagyon örült a látogatásnak, beszélgettek, majd visszafelé jövet aztán a két nő kiszállt és Julika beállt a bevásárlóközpont parkolójába.
Mielőtt lezárta volna a kocsit, rutinszerűen benyúlt a táskájáért, de csak a levegőt tapogatta..
Mint a villám, beléhasított az emlékezés, hogy a táskáját a kocsi tetején felejtette és ki tudja, hol esett le. Nagyon elkeseredett, hiszen a pénztárcán kívül az iratai is mind a táskában voltak, valamint néhány befizetésre váró csekk, az összeg pedig a vásárlási pénzzel együtt a tárcájában.
Hirtelen nem tudta, mitévő legyen. Berohant az Önkormányzathoz, hogy néhány perce nem adott le náluk valaki egy táskát? Hiszen még vannak csodák! De a csoda elmaradt..
Szomorúan hazafelé tartott, lógó orral és elkeseredve ment fel a lépcsőn a csendes lépcsőházban. Mikor felért az első emeleti lakásukig, azt hitte, rosszul lát, a lakás ajtó kilincsén ott lógott a táskája...
Mindez egy óra leforgása alatt történt.
A táskában minden benne volt, még a pénztárca is,-csak üresen.
Julika a szórakozottsága mellett nagyon optimista volt és borzasztóan jóhiszemű.
Ha a táskámat visszahozta valaki, akkor biztos, hogy a pénz is előkerül-gondolta. Talán csak azért vette ki belőle az illető, nehogy a lépcsőházban könnyítse meg a pénztárcát valaki.
A szekrényében már évek óta állt egy üveg Napoleon-konyak, gyorsan becsomagolta és várt..
A konyak azóta is becsomagolva áll a szekrényben. De legalább az iratait nem kellett újra csináltatni.

Bárcsak lenne vége már ennek az évnek,-kesergett.
A január végre elhozza a nyugalmat, még ha üres pénztárcával is..

B. Ilona Tóthné

Épül a háztető

A tető a házon olyan, mint szépasszony fején a kalap,
illeg-billeg, s ha a rakoncátlan szél beleharap,
nem esik le, fogja a kalaptű, azaz a mestergerenda
biztosan tartja, kis ördög is viháncolhat rajta.

Minden háznak lelke van, de a tető a csúcs!
Mégsem,-a csúcs a kémény, mely a gerinctől
még egy méterre a kék ég felé magasodik
s onnan csintalanul füstölögve rád kacsint..

Hogyan készül a háztető?

Óh, tető van ezer féle, s hogy milyen legyen
az attól függ, a falak hogyan helyezkednek el a térben..
Rajz- asztalnál a tervező megálmodja szerkezetét,
konty legyen-e, vagy sátor-forma,
esetleg kis tornyok ékesítsék hivalkodva,
-ahogy a megrendelő zsebe bírja..
S mikor a tervekben már kész a pontos szerkezet,
építéséhez mester kell,-mindenki tudja ezt.
Nosza rajta, jön a pallér és inasa,
megkezdődik az ács munka, szaktudással párosulva.
Ács-zenekar ez a javából, a fűrész morog,
szekerce a dob, üti-veri, faragja a gerendákat,
de nem mindegy, hogy hogyan, a függő adja a fokokat..
A csapok összeforrnak,-olyan legyen ám,
mint két szerelmes ajak, ha csókolóznak!-
adja ki az ukázt a pallér az inasnak.
S mikor már hanyatt esnek a mestergerendák,
(tehetik, mert az erős falak bírják),
rájuk nehezednek  a fordított"v" alakú szarufák,
majd azokra szegezve a tető lécek sorban, mint a katonák.

Aztán már csak a kalap teteje hiányzik,
jöhetnek a cserepek, vagy palák,
még színesebbé téve a ház arcát.
A kalap szegélye az eresz és csatorna,
mely az eső-patak útját irányítja.

Dúlhatnak már viharok és szelek,
a ház falai között megbújik a meleg..
S eresz alatt fészkük lesz a fecskéknek,
ha tavasszal a hosszú útról visszatérnek..

B Ilona Tóthné

KÖZELEDNEK AZ ÜNNEPEK

Közelednek az ünnepek,
tolonganak az emberek,
veszik a díszes portékát,
szaloncukrot, gömböt, pulykát..
Ballagok félve közöttük,
-nem sugárzik  a szemük-,
van, aki csak nézelődik,
magában számol, mire telik..
Mintha az ajándék lenne
az ünnep ékes dísze,
az öröm forrása, fénye..
Gondoltok a szeretetre,
a születendő gyermekre?
És én? Milyen lesz nélküled,
angyalként itt bolyong a lelked?
Magam vagyok, választ nem ad senki,
proximus sum egomet mihi.

/Legközelebb én vagyok magamhoz.
Terentinus/

B Ilona Tóthné
Kép: net