2015. április 25., szombat

Álmodás

Sokszor láttalak álmaimban
az elmúlt évek alatt,
azóta is szüntelen kereslek, kutatlak,
mert itt maradtál álmaimban...
Mentünk együtt az idők végezetéig,
léptünk egy ütemre koppant,
mosolyt láttam csillanni ajkadon,
a szürke, borongós hajnalon.
Még mindig kereslek, bár tudom,
már átmentél a fényalagúton,
marcangol olykor a tudat,
szívem hiába, fáradtan kutat.
Álmaimban gyakran látlak,
csendesen állsz, intesz felém,
lassan elindulsz, kilépve a ködből,
halk zene hallik a lombok közül,
én fuldokolva rohannék feléd,
de az álom fogva tart,
s a reggeli ébredéskor
újra ködbevészve elsuhansz.
A földi lét magával ránt
és most te kutatsz...
Én mégis érzem és tudom,
egyszer találkozunk...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2015. április 24., péntek

A szép szó

A szép szó


A szép szó erdő mélyén
csörgedező kicsi patak,
melynek vize őzek nyelvén
szomjat oltva megtapad.

De szép szó a napsugár,
melengető vagy perzselő,
fényt ad és símogat,
mint a tavaszi szellő.

A szép szó ékkő, gyémánt,
olykor rakódik rá kéreg,
mit a bölcs idő lehánt,
s fényben ragyog tovább..

Két szép szó: magyar hazám,
szép és gazdag anyanyelvem,
kisded első szava: anyám,
s a hit, az igaz, hű szerelem..

B Ilona Tóthné
 Kép: Net

Hajnaltól naplementéig


HAIKUK

hajnal

ébred a hajnal
felhős álmai voltak
harmatot izzad

madár

nyitott kezemre
madár száll rám néz és vár
ő bízik bennem

rózsaíz

illatos rózsa
édes íze rózsaíz
megkóstólhatod

háló merül

háló merül a
tóba lesz a halaknak
lassú halála

naplemente

a naplemente
nem más mint előétel
est terítékén

B Ilona Tóthné
Kép: net

2015. április 22., szerda

Az én földjeim

Kedves Tanyalakók!
Szép terhet rakott a vállamra az este. A szebbnél szebb költemények között a lelkem az egy igazit kereste, itt vergődik most gyöngyök közé esve. De hát csak húzza a cigány, akkor is ha fáj, akkor is dönt a víz, ha lassan jár. A héten mindenkit ölelek és dicsérek. Ne kívánjátok tőlem a névsor teljességét, hisz mindenkit felírhatok, ki a Tanyába írogatott. Így aztán Tóthnét emelem ki, aki a héten nekem nagyon sokat adott. De dicséret illeti Lordot, Zsiga Lajost, Kovács Lászlót, Novák Zsuzsát, így egy szóval a Tanyát. A Hét Verse címet Tóthné kapja. Dufek Mária az egyik külön díjamat, Zsiga Lajos a másikat. De nem mehetek el szó nélkül Béres Judit mellett, kinek a műve szintén tetszett.
Egyúttal felkérem itt Fekete Editet, hogy írja ki következő játékunkat. Köszönöm Nektek, köszönöm Edit.

/ Sándor Turza /



Mint a vándormadár
fészket sok helyen raktam már,
mikor merre sodort az élet,
utamon Isten vezérelt.

Bárhol éltem, laktam,
onnan egy marék földet
mindig magammal hoztam...
Életem földjeit enyémnek tekintem,
a gyárvárosét, ahol születtem,
lábam alatt az avasi domb-tető,
kohók lángnyelveit sodorta a felhő,
s mint enyhe szél a szirmokat,
a szikrákat elnyelte a Szinva patak,
de egy kóbor parázs a szívembe ragadt...
A Bükk rengetege,sziklái keménysége
erőt adtak nekem egy életre,
Lillafüred és a Hámori tó látványa,
bárhol is jársz, az embert visszavárja.

Fővárosunkról ódákat zenghetnék,
oda köt az ifjúság és ezer emlék.
Óh,állj meg idő, maradj még!
Mámoros évek, reménység.

Várt az új föld, a magyar föld tengere,
Keszthely városa, asszony-életem színtere,
magasságok és mélységek, kékek és sötétek,
mint a hullámzó Balaton,
nap ragyogó ébredését nézve a parton,
víz csobbanása, mikor a halászok hálóikat kivetik,
s a Rezi vár sikolya, ha romjait villámok lövellik.
E föld az, ahol a szívem megszakadt,
oly nehéz volt újra összekötni a szálakat.
Itt, a Sajó völgyében, e csendes faluban,
sétálva a Tisza parton érzem,
ismét otthon vagyok s milyen drága e föld nékem,
mert ez a föld az élet,
s földem ölébe egyszer visszatérek..

B Ilona Tóthné
Kép: Net
21 Kovács Árpád Gábor, Ági Csernusné és további 19 ember/2017.04.

2015. április 19., vasárnap

Szókincstanya: fény és árnyék (Értékelés)

A második helyen B Ilona Tóthné végzett. Gyönyörű lírai alkotás, verstanilag teljesen hibátlan. A Haikuból alakult ki a Renga (láncvers). Tökéletesen hoztad Ilona.
(Halyas Gyula)


HOMÁLY FEDI MÁR

Renga

hullott levelek
a talajon fekszenek
haldoklik az ősz
a hideg harmatcseppek
mint könnyek ráperegnek

homály fedi már
hajdani vágyaimat
néha felsír még
sekélyen egy bús dallam
múlt ködében merengés

ha jön az este
rád gondolok remegve
lágy muzsika szól
valahol a távolból
átölel a sötétség

az éjjel sem hoz
enyhülést jössz és elmész
úgy vártalak de
tested a semmibe vész
pirkad már és nem látlak

már régen nem vagy
csak a fájdalom maradt
komor bús szavak
mély tátongó üresség
óh bárcsak itt lennél még

B Ilona Tóthné
Kép: Net