mert a tél hó nélkül nem tél,
a fehérségben olyan, mintha újjászületnél,
s felsíró hangod sikítana: élek, halihó!
Igy lenne rendjén, de én nem szeretem a telet,
mert hó helyett csak fehér hajam hull,
az élettől gyötört test érzi: rövidesen bealkonyul,
s elfeledem a latyakba csorgott örömperceket...
Nekem nem az ősz jelenti az elmúlást,
új bor ízében fürdik a fürtös nyár,
zamatos gyümölcsökkel teli a fonott kosár,
nem hidegrázós hajnal szökteti az álmodást...
Ó, tél, várj még, ne siess oly nagyon,
de ha jössz,ne csak fagyos szeled süvítsen,
s jeges ágról éhes cinke figyeljen,
hanem ablakra szőtt fehér csipke diszítse
ünnepi várakozásom...
Bartha Ilona
Kép: net
