ÁLOMBÓL ÉBREDVE

. Te vagy nekem az Isten-mondanám, fejed felett hajnalpírból fonnám koronád, s a beszűrődő fényben az árnyékod szobám falán ide-oda imbolyog. . Ó de szép, kezemmel tapogatom a falakat, majd felébredtem, már tudom, nem Isten, hanem-ember vagy, talán vágy-borzolta éjszakai álmomat, boldog a sóhaj, mert a kép elillant... . Még most is hallom az éteren rekedten csengő üdvözlő hangodat, nézd csak, a kertben serényen repkednek a madarak, csőrükben hordják az etetőből a magokat. . A nap fénnyel takarja be a földön fekvő sárga-barna reszkető leveleket. Oly egyszerű, mégis felemelő érzet, az idő telik és folyik tovább az élet... /BI/ Kép: net .

SZERETNÉK FESTENI

Szeretnék festeni egy képet, ahol nem szomorú szemű szentek néznek le a magasból a Földre, s szemükből nem folynak a könnyek, mert e zűrzavaros kúszaságban nem találják a békét, szeretetet. . Aranyló mezőket szeretnék festeni, ahol az emberek vetnek, aratnak, kezükkel megtörlik izzadt homlokukat, s frissensült kenyérvéget boldog gyerekek majszolnak. Füstölgő gyárkéményeket, ahol a kohókban erőskezű munkások vasakat hajlítanak. . Szeretnék festeni egy maszknélküli világot, ózon levegőjű erdőket, parkokat, ahol békés nyugalomban vadak bolyonganak, tiszta utcákat, kékvizű folyókat, boldog embereket, férfiakat, asszonyokat, nevető gyerekeket, józan fiatalokat. . Mindez álom lenne? Ó, nem-csak én nem tudok festeni. Talán majd egyszer valaki e képzeletbeli képeket vászonra festi.... /BI/ Kép: saját