Gyerekkorom

/shakespeare-i szonett/

Nem tudom, más gyerekkora milyen volt,
csak a magaméról regélhetek.
Az enyém olyan volt, mint derűs égbolt,
bár néha takarták sötét fellegek..
Ami bennem maradt, az a szeretet.
Apám hegedült, olykor sírt a vonó,
a háború szele még megérintett,
de mi csak azt tudtuk, játszani oly jó!
Esténként, mikor a család együtt volt,
anyám megsimogatta fejünket..
Nyaranta nagyapám izzadt, ekét tolt,
s mi a réten kergettük a lepkéket..

A gyerekkor nekem már történelem,
de éltet, s maradt mosolygó emlékem.

B Ilona Tóthné
Kép: Net

ÁBRÁND

KKK. 31. játék
/szonett/

A dogok néha csak úgy megtörténnek..
Vad angyal sikolt a vak éjszakába,
csorba sors fon körül, mint polip csápja,
tőr döfése a reszkető pszichének..

Árnyékként követ a lezáratlan múlt,
megfoszt minden jóra-vágyakozástól,
nem kímél, menekülnél a magánytól,
azt érzed, számodra nincs már egérút.

A dolgok néha csak úgy megtörténnek,
de ne adj esélyt a véletlennek,
nem rendhagyó, hogy mindig rossz szülessen..

A teljesség csak egy ábránd, de higgy,
bízz önmagadban, ne add fel, reménykedj
valami jóban, s benned béke legyen..

B Ilona Tóthné

ELŐTTEM

Óh, ledér ifjúság,
kitűzött céljaid
nem félelem járja át!
Szerelem, bohóság
olyan természetes,
mint fényes napjaid..
Céljaim még vannak,

csak meghuzódnak,
több már az imádság,
nem lüktet lázasan,
-mint rég- a gondolat,
mert a kevély idő
visszafelé nem halad..

Előttem már ködös a táj,
néha villan egy fénysugár,
mintha jelezné, még vagyok,
de kérges testemben már
csak a langyos vér zokog..

B Ilona Tóthné
Kép: Zádor György

A tök(ös) lecsó

Végre elkészült a vacsorám. Addig nem akartam nagydobra verni az esményt, amig meg nem kóstoltam.Ugyanis tökös lecsót csináltam.
A tököt én mindenféle formában szerettem, -szeretném, de valahogy az idén nem értem el vele sikereket.Pedig amerikait ültettem. Szóval akkorák lettek, hogy kétszer kellett ránéznem, hogy egyszer észrevegyem őket, szegénykéim ott lógtak apró termetükkel az elszáradt  szárakon.De annál keményebbek lettek..Én semmit nem dobok ki, amiért megdolgoztam, így a tököcskéimet is behoztam a telekről, mondván, majd valami lesz velük.
Estefelé megkívántam a lecsót. De sajnos csak néhány paprikám volt, ami ugye lényeges alapanyag, egy-két paradicsomom és hagymám.Ilyen szorult helyzetekben cukkinivel( ami ugyanolyan, mint a tök, csak az irigységtől megzöldült) szoktam "dúsitani", de most az sem volt itthon. Viszont eszembe jutott a két satnya tököm, meghámoztam és beleaprítottam a lecsóba. Lesz, ami lesz,-gondoltam. Mellé még két virslit is beletettem. Fenomenálisra sikeredett!!
A tököt mostanában jószerivel csak főzelékként fogyasztottam, de lám, mindig van új a nap alatt.Ezt sem én találtam ki..:-)
Főzés közben dúdolgattam férjem kedvenc nótáját: Elszáradt a tök, elszáradt a töknek a szára , tiéd leszek rózsám nemsokára,..károg a varjú a jegenyén..