Tegnap majdnem feldobtam a talpamat! Történt ugyanis, hogy reggel, mikor felébredtem, meglepődve tapasztaltam, hogy az éjszaka tekintélyes hó esett, mindent vastagon ellepett.
Kaptam magam és kimentem a kapu elé a havat ellapátolni, gondoltam, jó lesz, ha túl leszek rajta, mielőtt a többiek felébrednek, mert akkor elkezdődik a tere-fere koncert és lassabban megy a munka.
Nekem ugyanis van egy nagyon rossz tulajdonságom, ha valamit csinálok, annyira belefeledkezem, hogy a külvilág megszűnik létezni.
Láttam, a bokrokon,tujákon vastagon áll a hó, meggörnyednek alatta, úgyhogy a seprűvel kezdtem leverni róluk, nehogy letörjön valamelyik ág a súly alatt. Hirtelen valaki elkiáltotta magát a hátam mögött, hogy hagyjam a bokrokat, kell majd nekik a hólé, ha elolvad.Azt hittem, az ijedtségtől ott halok meg, olyan hirtelen ért a szomszéd kiabálása, nem vettem észre, hogy ő is kijött.
Be is vonultam reszketve és nem a legjobb hangulatbn, aztán morfondíroztam, bárcsak száradna már ki ez a hatalmas tuja, már kétszer vágtam le belőle 3 m-es darabokat és most megint a villanyvezetéket símogatja, tavasszal újra nyeshetem.
Enyhén rossz hangulatomban eszembe jutott egy cikk, amit mostanában olvastam, gondoltam, a lényegét megosztom veletek, mert nekem nagyon érdekes volt. Nevezetesen a rossz-és jó hangulatok- ról szólt, az egészséges ember hangulatairól.
Sose gondoltam volna például, hogy a rossz hangulat(depresszív realizmus), amit az ember nyűgként, negatív érzelemként él meg, előnyös is lehet.Az író szerint ugyanis ezek az emberek körültekintőbbek, pontosabban tartják nyílván a megtörtént eseményeket. Igen, lásd, rájöttem pipás hangulaomban, hogy megint le kell vágnom a tujából egy darabot. de eszembe jutott a rezsicsökkentett gázszámla is, ami valahogyan mégis több, mint amit a csökentés előtt fizettem.Tehát rossz hangulatunkban alaposbban figyeljük a külvilág ingerit, döntéshozatalainkat.
A jókedvű ember viszont sokkal kreatívabb, pozitív szemléletű, nem töpreng azon, jaj, mi lesz, hogy lesz, hiszen érdeklődő, kiváncsi.
Tehát a végső következtetésem , kedves társaim, jobb, ha az embernek rossz hangulata van, mert mérgében a kivülről jövő sok kellemetlenség körültkittőbbé teszi, jobban mérlegeli döntéseit.
Legyen rossz kedvünk, mert jobban észrevesszük, mi zajlik körülöttünk! Úgy biz'!
