Müller Péter (Budapest, 1936. december 1. –) József Attila-díjas
író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai spirituális irodalom
egyik legismertebb alakja.
Csokorba kötöttem egy pár idézetet: Müller Pétertől
💮
Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A
tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is
megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az
összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen
ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet
biztos jele.
******
A lelki szeretet nem más, mint az érzéki szeretetnek egy magasabb minőségű, finomabb halmazállapota.
******
Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A
szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél,
társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A
szeretet: a szabadság jegyében áll.
******
Vannak az
életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még -
tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy
ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned:
"szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod
egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig!
******
Aki nem tudja átélni a másik örömét, fájdalmát, aki képtelen belebújni
egy másik ember lelkébe, aki nem éli át, hogy a másik ember önálló világ
- az (...) nem tud szeretni még.
******
Nyúlj felém "jó
kezekkel", s vetíts rám magadból olyasmiket, amik az életemet
megkönnyítik: láss jobbnak, mint amilyen vagyok. És cserébe én is ezt
teszem.
******
Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan
ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel,
helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.
******
"Szívvel látni" nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat,
esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, leg megvetendőbb
tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a "gonoszságodat",
amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni -
hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy
több vagy, mint a démonaid!
******
Ha veszítettél már el
valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a
legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors
letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a
hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az
emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések,
a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen
esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a
hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a
múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen
kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna,
amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne,
akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám,
másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem
lehet elmondani.
******
Egyre inkább az az érzésem, hogy az
életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A
nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor
valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli
kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk,
hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy
egész esztendő.
******
A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".
💗 ******
