2018. január 6., szombat

Csak egy bejegyzés

Csak egy bejegyzés:
Azt mondjátok, ne merengjünk a múlton? Én ezzel nem értek egyet. Írom ezt azért, mert talán senki nem írt még nekem olyan szépet, mint most a Barátnőm, mindezt azért, mert elküldtem Neki a Gold Pen Antológiát, melyben szerepelt egy Róla írt versem és úgy gondoltam, talán örülni fog, ha elolvassa. Válasz-soraival Ő nekem sokkal többet adott és megerősített, nincs nagyobb érték az őszinte, mély barátságnál.
Talán megbocsájtja, hogy sorait idézem. Köszönöm, Valikám!
"Drága Icám! Hívtalak, hogy személyesen köszönjem meg a legszebb ajándékot, amit karácsonyra kaptam. Ma keltem fel először az ágyból. Annyira szűntek a fájdalmaim, hogy ki tudtam menni a madaraknak enni adni, és a postaládáig. Megkaptam az antológiát!!!! Rögtön Téged kerestelek, aztán azóta itt sírdogálok . Annyira meghatott az a szeretet ami ebből a versből felém árad, hogy csak sírni tudok itt magamban. Lepergett előttem az a sok- sok év, amióta ismerjük egymást. Láttalak az osztályban a középső padsorban az ablak felőli oldalon, a 4. vagy 5. padban. Sír Ildivel vagy Tündével ültél? Erre kevésbé emlékszem. Láttalak kosarazás közben a labdáért harcolni, a mosolyt az arcodon, amikor bedobtad a kosárba. A szalagavatón, a ballagáson, és mikor évekkel később Nálad újra találkoztunk,majd Spanyolországban a sziklák között a parton Ágival, és igen...... itt a diófa alatt a kék ruhádban.
Köszönöm Neked ezt a verset Ica ! Azt a margarétást már régen elfelejtettem volna, ha nem örökíted meg. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.!! PUSZI A BARÁTNŐMNEK A BARÁTNŐDTŐL : Valitól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése