Válasz

Szia!

Azt gondolom, velem peched van, mert mindig válaszolok arra, amit hozzám írnak annak, akit erre érdemesnek tartok. Jó Veled dumcsizni, mert-bár más látószögből, de sokban egyeznek a gondolataink. Mint most is, eltávozott szeretteinkről. Én sajnos már egyedül maradtam, utolsónak a családból. Néha szomorkodom, de általában mosolygok, mint Te is. Mert velem vannak.
Most például éppen a kutyusnak főzöm a "feltétet", néha kukoricadarát készítek. Közben már azon spekuláltam, ellopok belőle egy kis részt magamnak, mert milyen jó lesz pirítotthagymával, tejföllel vacsorára. Szeretem. Erről persze eszembejutott nagyapám, látom, amint munka végeztével a tornácon azt kanalazza, aztán láttam kaszálni, magunkat játszani a virágos réten.
Mikor idáig jutottam, elugrott az írásom, de erről meg apámra gondoltam, aki -mint amerikai születésű-egész életében azon kísérletezett, hogy engem tökéletesen megtanítson angolul. Kérve-kért, becézgetett, de én, mint makrancos kölyök mindig menekültem a kísérlet elől. Bárcsak adott volna a kérés helyett két nagy büdös frászt, akkor most biztos érteném, mit habrál itt össze-vissza ez a gép angolul és nem mérgelődnék.No, hát valahogy így...
Mi az élet, ezt gondolom:

AZ ÉLET

Születés, elmúlás.
S a kettő közt mi van?
Fény és árnyék,
Gödrök és rögök.
Por beterít..
/BI/

Valóban dohányzom, már vagy 50 éve. De  nagy kár nem ért eddig, a bagóért kifizetett pénzen kívül.A családunkban mindenki dohányzott. Mondd, mit vaszíthetek még vele, reálisan nézve talán a gödrök és rögök-por beterít közötti szakasz kicsit lerövidül. De már az se nagy veszteség, elég sokat éltem.
Szeretettel, Ica