Ma sírtam. Könnyeim végigszántották az arcomat, majd eltűntek a ráncok árkaiban. De ezek a könnyek nem a szomorúság, hanem az öröm könnyei voltak.
Reggel lázasan ébredtem, talán valami vírus belém csimpaszkodott az ünnepi bevásárlásokon. De vírus sem kell már ahhoz, hogy az én koromban a nyavalyák levegyenek a lábamról.
Születésnapom előtt egy nappal búskomor állapotomban,-mint mindig ilyenkor-azon tűnődtem, mi értelme van ennek az egész keserves életnek. De igazságtalan vagyok, mert sok szépet és jót is magam mögött hagytam.
Merengésemből a csengő éles hangja vert fel, a postásnő egy csomagot szorongatott a kezében. Mikor kibontottam, akkor jött rám a sírás. A csomagban két elismerő oklevél, az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti csoport megalapításának 5. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázatán SZONETTÍRÁS kategóriában Aranylant Díj elismerés
, továbbá a gyönyörű Lélektükör Antológia valamint a szonettkoszorúkat tartalmazó két kisebb kötetet volt.
Drága Tóth Hekkel Aranka és mindazoknak, akik résztvettek e szépségek
összeállításában köszönöm szépen talán eddigi életem legszebb
születésnapi ajándékát, amit valaha is kaptam!
Mintha már nem is lennék lázas, meggyógyítottatok!
/BI/
Mintha már nem is lennék lázas, meggyógyítottatok!
/BI/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése