A változatosság kedvéért úgy gondoltuk, hogy a képek helyett néha egy-egy versformát teszünk fel, valamilyen gondolat kíséretében. Törtem hát a fejem, mitévő legyek.
A játékot egy aforizmával kezdeném Fantanelltől: "Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk, de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná."
Karinthy Frigyes pedig a feladványt talán így kezdené: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek ". Sokat sejtető, igéző mondatok!
Az előbbiek figyelembevételével tehát a feladványom: írjunk egy-egy akár jó, akár rossz élményünkről, ami nagy hatással volt ránk, nem elfelejthetőek, s talán egész életünkben bennünk marad. No, nem egy egetrengetően nagy eseményre gondolok, hanem boldog-boldogtalan életünk egy apró mozzanatára, pillanatára,,amely, mint kávéspohárban a zacc, leülepedett bennünk.
Gondolatainkat Renga láncvers formájában kérném megírni.
Gondolom, jónéhányan ismeritek már a Rengát, ami egy ősi japán versforma, a Tankából alakult ki oly módon, hogy valaki mondott egy Tankát, majd egy-két ember kiegészítette, ill. folytatta a témához kapcsolódóan szigorú szabályok alapján a maga
5, 7, 5, 7, 7 szótagsoros verseit.
Tehát a Renga minden versszaka 31 szótagú, és a szótagszámokból látszik, hogy az első három sor Haiku.
A Renga tehát Tankákból álló verslánc.(Akit érdekel, a Wikipédiábn többet megtudhat róla)
Inspirációnak egy korábban írt Rengám:
