Nem tudom , jó-e, vagy rossz az a természet, amivel engem megáldott a Jóisten, ugyanis hajlamos vagyok minden apróságon eltöprengeni. Gondolom más- ha van erre ideje - magában búcsúzik a nyártól és önfeledten örül ezeknek a szeptembervégi gyönyörű napoknak, ajándékként a természettől. Nem, mintha én nem örülnék, hálás is vagyok érte, boldogan matatok kint a kertben.
De most bent vagyok és főzöm az ebédet. Zödbabfőzeléket sültkolbász feltéttel. Imádom.
Nos, miközben főztem, arra gondoltam, milyen jó, hogy van ez a kis kert, ahol nem kevés munkával, de mindig "kihozok" valamit a kicsinyke földből. Azon termékekkel,amelyeket hely hiányában nem tudok megtermelni, a szomszédok ellátnak. Mert ők is szorgosak, csere-berélünk, így mindenkinek mindene van.
Sokan legyintenek, mondván, azt az 1-2 üveg zöldbabot vagy zöldborsót megveszem, nem kell a földet egész évben kapirgálnom. De gondoltál már arra, hogy mondjuk egy üveg zöldbab árából vehetsz 2 kg sárgarépát, egy üveg zöldborsó árából pedig 2 kg krumplit? Ha behelyettesítjük egyes termékek árát, rájövünk, mennyire megéri dolgozgatni. Persze, aki teheti, mert nem mindenkinek van kertje.
Munkára fel, emberek, itt a jó idő, szedelőzködjünk, menjünk ki a szabadba, tele van az erdőszéle csipkebokorral. Milyen finom a hecsedli!
Remek lett a zöldbabfőzelékem, azért más az íze, mint az üvegesbabnak!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
