fenyőre futó borostyálevelek alatt,
némelyik inda görcsösen a földbe ragadt,
a többi ágak lépcsőin törtet felfelé.
Mély kút vagyok, életem millió pillanata
emlékké tömörülve rezeg a mélyben,
néha egy felszálló buborék ellebben a levegőben,
a múltból jelenbe átkúszó képek apró darabja.
Talán csak egy hangulat, hogy most azt érzem,
a jövőm már csak egy pislákoló gyertyafény,
fiatal életek útja is kúsza tekervény,
én már sokat éltem, ne töltsön el félelem.
A jelenemre mégis rátelepül az aggódás,
ugynakkor szárnyaló reménység és hit,
hogy a józan ész felülkerekedik,
életünk nem sodrott levélként zizeg tovább...
B Ilona Tóthné
Kép:net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése