Napi egyperces. Piti dolgaim

Hol is kezdjem? Túl vagyok a szokásos havi nagybevásárláson, ilyenkor-ha hazaérek és kapun belülre kerülök, mindig megköszönöm Istennek, hogy megsegített és semmi baj nem történt és a kutya sem akasztotta fel magát a drótkerítésre, főleg azért, mert már nem tud felmászni, hiába, ő is megöregedett.
Érdekes, korábban eszembe sem jutott hálákodni, pedig jóformán állandóan úton voltam, ahogy mondani szokták, még "oda" is kocsival mentem. De egyszer minden véget ér, minél jobban telik az idő, annál jobban meggondolom, hogy rászánjam magam egy-egy útra. De a szükség törvényt bont, élni kell, ahhoz pedig kaja és energia szükségeltetik.
No,és velem mindig történik valami...Ahogy ott tolatok a pénztár előtt a dugig rakott kocsimmal, hátranéztem és látom, egy idősebb úr áll mögöttem egy szál zellerrel a kezében. Mondtam neki, álljon elém, mert amíg a pénztárosnő ezt a  halom cuccot elszámolja, kizöldül a zellere. Az öregúr meghökkenve, nagy köszönömökkel elém csoszogott. Piti dolog-gondoltam, aztán én lepődtem meg, mert amikor kijöttem a bevásárlóközpontból, az úr ott állt a kijáratnál és újra megköszönte, amiért magam elé engedtem. Hihetetlen, hogy ilyen semmiség is milyen nagy örömet tud okozni valakinek!El is töprengtem rajta, amíg bepakoltam a kocsiba.
Kicsit rámjött a fáradtság és eszembe jutott, hogy azt olvastam az újságban, hogy itt, a városi ligetben elhelyeztek egy "okos padot", amire-ha ráül valaki, feltöltődik a telefonja, akkumulátora, tabletje , meg minden egyéb. Na, ezt nekem tették ide-gondoltam, ráülök, hátha engem is feltölt,ad a lábaimnak egy kis energiát. Sajnos több személy által foglalt volt a pad, így a közterületi feltöltődésem elmaradt.
Mivel a szokások rabja vagyok, fogtam magam és leparkoltam a cukrászda elé. Nem tudom, ki hogy van vele, az én igazi feltöltőm nyáron a fagyi, be is tankoltam belőle két nagy gombóccal. Technika ide, vagy oda, nincs ettől jobb energiaforrás nyáron, napelem sem kell hozzá.
Örömmel repesztettem haza, azzal a tudattal, hogy volt egy ember, aki örült nekem és hálás volt, van egy kutya, aki szintén örül nekem és hálás, amiért megjöttem és én is elrebeghettem hálaadó imámat.
Már csak ki kell pakolni. Piti dolog...
/BI/

Mai egyperces/ A vadszőlő

Szárnyakat kaptam! Többször említettem, hogy a nyári hőség felszippantotta minden erőmet és energiámat, meg-mivel van önkritikám, úgy érzem, a fél eszemet is. Hosszú idő óta nem volt egy épkézláb gondolatom sem, próbáltam palástolni, de nehezen ment. Nem, mintha most lenne, de talán sikerül összekaparni magam. Mert végre esett az eső, jobban mondva szakadt és kicsit lehült a levegő. Tehát szárnyakat kaptam és mindjárt el is repültem néhány méterre, majd leparkoltam ide a kiskert kerítése elé, ahol a vadszőlő fut és burjánzik, mert őt hidegen hagyta a forróság, sőt bosszantásomra az üvegfal pici résén-amiről eddig nem is tudtam, a benti térben is megkapaszkodott. Hova tettem én az eszemet, amikor ezt a vadszőlő-tőkét úgy 15 éve elültettem? Biztos akkor is nyári hőség volt, mert ez a felmelegedés nem egy-két éves probléma...Ez a vadszőlő azóta is ingerel engem, játszik velem, már többször kivágtam és kivágtam a zöld kukába, de azért sem hagyja magát.De majd most! Nekiestem,mint Józsi bácsi a vadkörtének, erőm teljében metszettem, téptem, cibáltam, négy dugigzsák lett a zöldekkel. Elégedetten és hétrét görnyedve szemléltem az eredményt, bár a kedvem némileg elment, mert nagyon jól tudom, hogy holnap már megint frissen fog rám vigyorogni...De legalább adtam neki egyet!
A másik fél erőmet holnapra tartogatom, nekilódulok bevásárolni,  mert már üres a kamra és őszintén, a lehullt körte majszolása megfeküdte a  gyomromat. Az is eszembe jutott, hogy teli hassal talán az agyamba is kerül néhány morzsa és tudok majd kapirgálni valamit. Ami ugyan nem hiányzik senkinek, de olyan jó, ha néha én is bosszanthatok valakit! :)
/BI/