Szárnyakat kaptam! Többször említettem, hogy a nyári hőség felszippantotta minden erőmet és energiámat, meg-mivel van önkritikám, úgy érzem, a fél eszemet is. Hosszú idő óta nem volt egy épkézláb gondolatom sem, próbáltam palástolni, de nehezen ment. Nem, mintha most lenne, de talán sikerül összekaparni magam. Mert végre esett az eső, jobban mondva szakadt és kicsit lehült a levegő. Tehát szárnyakat kaptam és mindjárt el is repültem néhány méterre, majd leparkoltam ide a kiskert kerítése elé, ahol a vadszőlő fut és burjánzik, mert őt hidegen hagyta a forróság, sőt bosszantásomra az üvegfal pici résén-amiről eddig nem is tudtam, a benti térben is megkapaszkodott. Hova tettem én az eszemet, amikor ezt a vadszőlő-tőkét úgy 15 éve elültettem? Biztos akkor is nyári hőség volt, mert ez a felmelegedés nem egy-két éves probléma...Ez a vadszőlő azóta is ingerel engem, játszik velem, már többször kivágtam és kivágtam a zöld kukába, de azért sem hagyja magát.De majd most! Nekiestem,mint Józsi bácsi a vadkörtének, erőm teljében metszettem, téptem, cibáltam, négy dugigzsák lett a zöldekkel. Elégedetten és hétrét görnyedve szemléltem az eredményt, bár a kedvem némileg elment, mert nagyon jól tudom, hogy holnap már megint frissen fog rám vigyorogni...De legalább adtam neki egyet!
A másik fél erőmet holnapra tartogatom, nekilódulok bevásárolni, mert már üres a kamra és őszintén, a lehullt körte majszolása megfeküdte a gyomromat. Az is eszembe jutott, hogy teli hassal talán az agyamba is kerül néhány morzsa és tudok majd kapirgálni valamit. Ami ugyan nem hiányzik senkinek, de olyan jó, ha néha én is bosszanthatok valakit! :)
/BI/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése