2015. november 6., péntek

Kelkáposzta levelek között sütkérező rizsezshús szívem melegével tálalva

A kicsit hosszadalmas cím mögött egy finom étek rejtözik, amit most találtam és garantálom, nagyon finom.
Előzmények: Korábban már említettem, hogy nálunk húsvásár volt. de mire észbekaptam és 9 órára lementem a piacra, nekem már csak csont jutott, mint a jó fogú kutyának.Apám, szegény ha élne, mindjárt mondaná is, hogy annak is való, mint ahogy tejet sem ivott egész életében, mert az meg macskának való...Kicsit el is keseredtem, mert nagyon ritkán eszem sertéshúst, így a csontok a fagyasztóban kötöttek ki.
Tegnap aztán előkotortam, gyerekek, minden bánatom elrepült, mert arról a néhány csontdarabról több, mint egy félkiló húst lefejtettem, kutyám nagy bánatára. Este kifundáltam, hogy valami tartalmas kaját csinálok,  rakott-félét, korán fogok kelni, mert ahhoz idő kell.
Reggel a húsból pörköltet készítettem, mikor majdnem megfőtt, beletettem egy halom apróra-vágott zödséget, ami nálam előre elkészítve szintén a fagyasztóban található. Van abban brokkoli, sárgarépa, zeller, karalábé, zöldborsó és nem utolsó sorban kelkáposzta. Közben megfőztem két marék rizst. A zöldséges pörkölt isteni lett. Ezt összevegyítettem a megfőtt rizzsel.
Hogy a csotok se menjenek kárba-mert milyen finom a velő pirítottkenyéren,-szintén egy nagy fazékban zöldségekkel és a kelkáposztával odatettem főni, gondoltam, ebből remek  zöldséges csontleves lesz, amit majd nagyobb tejfölöspoharakba kiadagolva kihülés után szintén a fagyasztóba teszek, később alapléként bármibe felhasználható.
Visszatérve a a rakottasomhoz, egy zománcozott tepsibe rétegenként leraktam a zöldséges rizseshúst, majd rá egy réteg kelkáposzta-levelet és így tovább.Mikor elkészültem, a tetejét meglocsoltam tejföllel és vékonyra szelt szalonnát raktam rá, ugyanis ez a jele annak, hogy a sütőben mennyi ideig kell még sütnöm.Néhány perc után a szalonna megpirul és ezzel kész az isteni étek.
Meleg szívvel melegem ajánlom mindenkinek!

B Ilona Tóthné

2015. november 5., csütörtök

AKARATTALANUL

A ságaruhás lány
/Erika játékához, játékon kívül/

Sárga fényben ragyogó ifjúság
sárga ruhába öltöztette a lányt,
sárga rózsa virított kalapján,
kezében fehér ló, herceget hoz talán....

Alatta az élet, mint a körhinta forgott,
s ő akarattalanul nem vádolta a sorsot,
amiért a magas hágóról egyre mélyebbre csúszott,
részeg csődörök kisafájához kötötte,
s életét koloncként, mámoros bűnök közt töltötte.
Az ördög boronája törte-zúzta testét,
nem volt strojfa, mely védte volna lelkét,
babonák árnyéka vetült rá, s naponta
szétnyíló szoknyája bűneit takarta.
Csak a szemét, a szemét senki ne lássa!
Fekete kalapját mélyen szemére húzta...

Néha még megjelent lidérces álmaiban
egy ifjú kislány, fekete kalapban,
azon sárga rózsa,kezében lovacska,
délcegen egy deli lovag ült rajta,
-kivel nem találkozott soha,-
s az eltűnt idők homályában
vacogó lelkét felszántotta
a tüskés borona...

B Ilona Tóthné
Kép: net


2015. november 2., hétfő

HAIKUK



A szél

a szél elfújta
lobogó gyertya lángját
mert ő nem gyászol


Félek

hideg ráz, félek
éjjel álmatlan leszek
jönnek holt lelkek

Őszi szél

őszi szél fésül
borzas árvalányhajat
téged láttalak

Eső

szomorúfűzről
esőcseppek peregnek
sír a temető

Homály

faágak közül
sarló-hold néz félszemmel
füst bántja szemét

B Ilona Tóthné

AZ ÉLET



Születés, elmúlás.
S a kettő közt mi van?
Fény és árnyék,
Gödrök és rögök.
Por beterít..


B Ilona Tóthné
Kép:Net

NÉZEM A GYERTYÁKAT



Nézem a gyertyákat az asztalon,
a nap végére már csonkjukig égtek,
egyre fogytak, mint az emberélet.
A lángok is halványabbak lettek,
fel-fel lobbannak, pirosan tekergőznek,
majd suhannak, mint a szellemek, 
vagy mint ahogyan a lepkék repülnek. 
A lepkék olyan érdekesen repülnek!
Nézed őket, egyszer csak eltűnnek,
majd ismét feltűnnek ringatózva szállva,
letelepszenek egy rózsa harmatos szirmára.
Gyertyáim lassan elalszanak,
a fojtott levegőben csak a füstjük marad.
Hirtelen olyan üres lett minden. 
Vége napotoknak, meghalt szeretteim.
Hol vagytok? Nekem maradtak az emlékeim,
melyek rám telepedtek már,mint a lepke,

amely ringatózva leszáll egy levélre..

B Ilona Tóthné


Hozzászólás