Meghasonlottam önmagammal! Olyan pap lettem, aki vizet prédikál és bort iszik. Nemrégiben írtam a műanyagokról, hogy mennyire károsak és szennyezik világunkat, az élő természetet és beláthatatlan következményei lesznek, ha rohamosan nem változtatunk ezen a "művilágon".
Hatásomra ki is dobtam az évek óta szorgosan gyűjtögetett kis-és nagy tejfeles, margarinos poharakat, őszintén szólva már nem is fértek el a kamrámban.Bemagyaráztam magamnak, hogy-mivel már nincs telkem-nem kell tavasszal az ablakok elé helyezett tejfeles poharakba paradicsom és-paprikamagokat dugdosnom. De azért fájt a szívem, mikor nagy sóhajok közepette a kukába dobáltam e műanyagokat..
És most mi történt? Szó szerint beleszerettem az eldobható műanyag-dobozokba, tálcácskákba!
Ennek az volt az előzménye, hogy befizettem az étdordós, házhoz szállított ebédre, nagyon elégedett vagyok vele, sok időt megtakarítok. De a szombatok, vasárnapok! Akkor az éthordóm pihen és műanyag dobozokban szállítják az ebédet. Hát ez valami csoda! Már egyszeri ránézésre megállapíthatom, hogy szeretem, vagy nemszeretem kaját tartalmaznak-e. A reggel itt gyülekező macskákról nem is beszélve, akik rendszeres követelői lettek a leveseknek, májkrémes kenyérrel és egy kis táppal dúsítva az enyhén híg
levet.Minden reggel örömmámorban úszva koncerteznek az ajtóm előtt.
Szóval hétvégeken nem kell tányéroznom, beteszem az ebédet tálcástul a mikróba és minden oké.
Most például kocsonyát főztem és a tálcácskákba mertem ki a levet, bele a húst és pici zöldséget. Micsoda boldogság látni a lében úszó disznólábakat alul, felül, oldalról...Merthogy a tálcácskák átlátszóak.
Újra csak azt mondom, ami már szokásommá vált, hogy milyen bugyuta az ember. Mármint én!
Képes vagyok havi 15 ezret fizetni az ebédért, csak azért, hogy hétvégeken kapjak néhány tálcácskát, ami mellesleg aprópénzbe kerül és egyébként soha eszembe nem jutott volna csak úgy vásárolni.
Már most aggódom az egyre növekvő készletért, hogyan lesz erőm egyszer ezt is felszámolni?
Majd az idő megoldja...
/BI/
