ESTELEDIK

Esteledik már, de még a szürkéskék égen felhők hátán úszott a megfáradt nappal, a lebukó nap vörösen izzó sugaraival lenézett, mint ahogyan magamban én szoktalak nézni téged. Ültem a kispadon, hátam a körtefa törzsének támasztva, a fenyőfán madarak röpködtek csipogva, majd meghúzódtak a még zöldes őszi lombok között, talán várták a Hold feljöttét s a várakozás fáradalma belém költözött. /BI/