MAGÁNYOS SZIKLA

MAGÁNYOS SZIKLA

B Ilona Tóthné

Isten kőtenyerében tartja
sziklamagányodat
középen, ahol a kivájt
erek összefutnak.
S te ellenállsz rendületlen
délceg derékkal, töretlen,
szeleknek és viharoknak,
otthona lettél büszke sasoknak..
Ha én felhő lennék,
szirted köré bárányokkal
glóriát terelnék
s megkoronáználak
aranyló sugarakkal..

Kép: Net

SZINEK

SZINEK

Szonett
Irta:B Ilona Tóthné

Piros: égő tűz, a vérem és szivem
Mely ropog, lüktet, dobog szüntelen.
Fehér: tisztaság és felhő az égen,
A papir, mely oly sokat jelent nékem.

Zöld: a rét szine, az erdőké, fáké,
A dús mezőké, hol a búza érik.
E három szin, ha együttesen nézik
Az édesé, mely bölcsőm volt, HAZÁMÉ.

Sárga: a nap, a fények és életek.
Kék: a tiszta égbolt, folyók, tengerek
És a kék szép szemed, amely rám nevet.

Barna: a föld, a termést adó, áldott.
Fekete: gyász és minden, ami halott.
A sok-sok szin együtt: maga az élet.

Kép: Net

HULLÁMOK HÁTÁN

7. Szójáték  (gyertyatartó,vörösbor,parázs, levélpapir, ringat)

B Ilona Tóthné

Tajtékos hullámok hátán
levélpapírt ringat a víz,
rajta elmosódott szó: "várlak"..
Ki írta, kinek?- Sose tudni már.
Talán az ífjúság üzent, mikor még
a szívben habot ver a rest vér.
Egy szó, tele parázs vággyal,
gyönyört ígérő sóhajjal,
még egy mámorító éjjért,
gyertyatartóban lengő fényért
vörösboros pince hűvös rejtekén..
De a papír csak sodródik,
mint teljesületlen álom,
majd egyszer kiköt a parton
s a nyugodni készülő öreg nap
még ragyogó ifjúi hévvel
rávetődik a sötét partra,
s búcsúzóul fényes sugaraival
betakarja..

Kép:Tóth Ricsi

HALKULÓ ZENE

HALKULÓ ZENE

Már olyan vagy nekem,
mint egy halkuló zene,
lelkemben még
rezegnek a hangok
de a fortisszimo
régen elhallgatott.
Lágy szimfónia lettél,
szivem még pengeti
hegedű húrjait,
s amikor a hárfa szól
mintha öledben
kucorognék megint.
Karjaimmal ölellek
fuvola hangjaira,
klarinét nevetve
suttogja fülembe
pajzán huncutságod.

S most szemem
mered a semmibe,
maradt nekem
a halkuló zene,
néha még az ütősök
verik a dobokat,
remegek és kutatom
keresem az okokat.
S mint ahogyan
lágy zenére
patak vize folydogál
az utolsó taktusoknál
könnyem csendesen
csordogál..

B Ilona Tóthné

Kép: Net

Köszönöm, POET:HU

B Ilona Tóthné: Halkuló zene

Már olyan vagy nekem, / mint egy halkuló zene, / lelkemben még / rezegnek a hangok, / de a fortisszimó / régen elhallgatott.

poet.hu

Tetszik

38 Attila Benczi, Majorné Kovács Gabriella és további 36 ember 2016.10.

A ZENE

A ZENE

Szonett

Irta: B Ilona Tóthné



Nekem a zene daloló gondolat,
Mely hullámokon az éterbe repít,
Ha a lélek csendre vágyik, andalít,
Örömmé formálja a gondokat.


Lehet lágy, harsány,fájdalmasan síró,
Velőtrázó, ördög dübörgő tánca,
Hangok összefonódó románca,
Vagy csatára hívó harci induló.


A hegedű hangja a szívemig hatol,
Jókedvem lesz a füttyös madárdaltól,
Bármerre járok, hallom a hangokat..


Ha majd befejezem földi létem,
Zenével várják égi érkezésem,
Angyalok fújják a fanfárokat..


kép: Net

VÖRÖS FÉNYBEN

B Ilona Tóthné

6. szójáték: csorog,vörös, árnyék, ajak, zuhany, csorog

vörös lámpa imbolyog a ház falán
kéjes nóta zendül fel egy zongorán
tüzes árnyékok nyögnek a szobában
pénzéhes ajkak összeforrnak csókban
aztán már csak a zuhany vize csorog
a neszek elülnek, új vendég kopog

6. szójáték

Csók
HAIKU
B Ilona Tóthné

csorog a zuhany
árnyékban hűtöm vörös
ajkad tűzcsókját

 6. szójáték

Vörös szőnyegen
TANKA
Írta: B Ilona Tóthné

vörös szőnyegen
sztárajakból méz csorog
szirupos zuhany
édes élet szinpadán
míg rá árnyék nem vetűl