Egyedül a tanyán /Játék a szavakkal - pályázat!/
2012. november 15. - Látogatók száma: 40
Alkonyodott. Az asszony, -mint minden nap, odaült az ablakhoz és nézte,
amint az utolsó sugarak átszűrődnek a fák sárguló lombjai között és
megtörnek a kerités kapuján. Ősz volt már, az esték is hűvösek lettek,
de a biborba hajló ég látványa mindig lenyűgözte. Régóta egyedül élt,
mióta az öreg meghalt, egyre nehezebb lett az élet a tanyán.
Nem nagyon birta már a munkát, az idő elszállt felette. Reggel megetette
az aprójószágokat, a két kecskét, Borit, a lovat. Majd ment kapálni a
kis veteményesbe, öntözgetett és füvet kaszált az állatoknak.
Ezen tűnődött, ahogyan ott könyökölt az ablakkal szemben a
konyhaasztalnál. Ezek a késődélutáni órák jelentették számára a
pihenést.Különösen szerette ezt az időszakot, mert ilyen tájban a
kerités léckapujára egy vadgalamb szállt, ott ücsörgött, szemeivel az
asszonyt kereste. Az öregasszony úgy érezte, a férje lelke van a
galambban, mikor megjelent, mosolygott és beszélt hozzá. A kapu elé
magokat hintett és mindig kitett egy száraz zsemlét, amit a galamb
elcsipegetett, majd tovaszállt.
Az öregasszony becsukta az ablakot, bement a szobába és begyújtott. A
tűz ropogott, rádobott még néhány fahasábot és lefekvés előtt kicsit
üldögélt a kályha mellett. Megint mosolygott és gyengéden megsimogatta a
meleg vaskályhát. Nagyon szerette, a szoba ékének tartotta , szegény
férje a halála előtt még átfestette kályhacsőlakkal, mai napig is jól
mutat a sarokban.
Csendesen elmélkedett még a kis sámlin ülve, nem fájt már neki a magány,
a sok tennivaló, amin régen ketten osztoztak, most mind ránehezedett,
nem volt ideje napközben az elmúlt dolgokon rágódni.
Azért is szerette az esti órákat, mert ilyenkor magába mélyedhetett, a
fiára is gondolt, aki valahol külföldön kereste a kenyérre valót.
Csendesen átgondolta a másnapi teendőket, majd nyugovóra tért. Néha
fel-fel riadt, mert álmában surranást hallott, ami félelemmel töltötte
el, de reggelre elszálltak a sötét gondolatok.
Korán reggel, mikor felkelt a nap, boldogság töltötte el. Örömmel
nyugtázta, hogy él és újra látja a zöld füvet, a novemberi levélhullató
fákat. És estére a vadgalamb majd újra megérkezik..
