2012. november 24., szombat

Egyedül a tanyán

Egyedül a tanyán /Játék a szavakkal - pályázat!/

2012. november 15. - Látogatók száma: 40
Alkonyodott. Az asszony, -mint minden nap, odaült az ablakhoz és nézte, amint az utolsó sugarak átszűrődnek a fák sárguló lombjai között és megtörnek a kerités kapuján. Ősz volt már, az esték is hűvösek lettek, de a biborba hajló ég látványa mindig lenyűgözte. Régóta egyedül élt, mióta az öreg meghalt, egyre nehezebb lett az élet a tanyán.
Nem nagyon birta már a munkát, az idő elszállt felette. Reggel megetette az aprójószágokat, a két kecskét, Borit, a lovat. Majd ment kapálni a kis veteményesbe, öntözgetett és füvet kaszált az állatoknak.
Ezen tűnődött, ahogyan ott könyökölt az ablakkal szemben a konyhaasztalnál. Ezek a késődélutáni órák jelentették számára a pihenést.Különösen szerette ezt az időszakot, mert ilyen tájban a kerités léckapujára egy vadgalamb szállt, ott ücsörgött, szemeivel az asszonyt kereste. Az öregasszony úgy érezte, a férje lelke van a galambban, mikor megjelent, mosolygott és beszélt hozzá. A kapu elé magokat hintett és mindig kitett egy száraz zsemlét, amit a galamb elcsipegetett, majd tovaszállt.
Az öregasszony becsukta az ablakot, bement a szobába és begyújtott. A tűz ropogott, rádobott még néhány fahasábot és lefekvés előtt kicsit üldögélt a kályha mellett. Megint mosolygott és gyengéden megsimogatta a meleg vaskályhát. Nagyon szerette, a szoba ékének tartotta , szegény férje a halála előtt még átfestette kályhacsőlakkal, mai napig is jól mutat a sarokban.
Csendesen elmélkedett még a kis sámlin ülve, nem fájt már neki a magány, a sok tennivaló, amin régen ketten osztoztak, most mind ránehezedett, nem volt ideje napközben az elmúlt dolgokon rágódni.
Azért is szerette az esti órákat, mert ilyenkor magába mélyedhetett, a fiára is gondolt, aki valahol külföldön kereste a kenyérre valót.
Csendesen átgondolta a másnapi teendőket, majd nyugovóra tért. Néha fel-fel riadt, mert álmában surranást hallott, ami félelemmel töltötte el, de reggelre elszálltak a sötét gondolatok.
Korán reggel, mikor felkelt a nap, boldogság töltötte el. Örömmel nyugtázta, hogy él és újra látja a zöld füvet, a novemberi levélhullató fákat. És estére a vadgalamb majd újra megérkezik..


Bejegyezte: dátum: 1 megjegyzés:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)