Tavaszi fáradtság
fáradt vagyok, szólt
a tücsök és letette
a hegedűjét
B Ilona Tóthné
fáradt vagyok, szólt
a tücsök és letette
a hegedűjét
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2016. május 14., szombat
2016. május 10., kedd
ZAJOKBAN ÉLTEM
(Irén játékára, játékon kívül)
A múlt árnyékként kísér s nehéz idézni akkor,
mikor a sorsnak még szándéka van veled,
s túl az élet kétharmadán reméled,
lesz még holnap s újra neked kel fel a nap,
mert ez a fontos, ugyanazt többé már
nem élhetem végig, kezemből a percek kiperegtek,
év az évre telepedett,
mint hajnali harmat a virágra...
Zajokban éltem, mikor megszülettem
még durrogtak
s mint akkor mindenki, a lét peremén éltünk,
de mi gyerekek, vidámak voltunk, nevettünk...
Kamaszkorom elején újabb fegyver zörgés,
majd bús csendbe fulladt zajok,
fájdalom szaggatta, széttépett családok...
Soha nem vetett fel a jólét, mégis
gazdag vagyok, mert számtalan emlék
hagyott bennem nyomot, melyek pénzért
nem megvásárolhatók..
Nehéz volt, de nem csak fájdalom,
sok öröm és szép is ért és ez így teljes,
nem cserélném el életem senkivel,
köszönet Istennek.
Kísértettek még megrendítő zajok,
egyre gyakrabban kondultak meg a harangok,
jelezve, hogy majd minden szerettem már halott...
Nem akarok már többé
félelmetes zajokat hallani,
csak békében, csendben élni,
önmagammal és másokkal
a remény csendjében, nem csak magamért,
hanem a jövő nemzedékért...
Bölcselet::
Soha nem vetett fel a jólét, mégis
gazdag vagyok, mert számtalan emlék
hagyott bennem nyomot, melyek pénzért
nem megvásárolhatók.
Sírfelirat:
Ember voltam, most por vagyok,
ne sírjatok, ez az élet vége,...vagy egy új élet kezdete?
B Ilona Tóthné
Emlékezés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)